Itt a lét a tét!

Cél!

Sokat gondolkodom, mit tegyek, nehéz most itt a lét, úgy, mint neked, nem kell átmenni a szomszédba, van itt is mit sepregetni, nem adom fel semmilyen körülmények között, a szó-szoros értelmében a semmiből kell valamit teremtenem, de már nem ugyanaz a célom, minden!
Fogom a „kezed” és nem engedem el, töretlen hittel tovább megyek, segítek annak, aki kéri, önzetlenül is, célom az, ami neked-nektek, legyőzni ezt a mostani létfertőt, szemébe nézni az ellennek, érettek vagyunk rá!

Holnap…

A végelláthatatlan következő nap mindig a holnap, lefekvéskor befejezzük, reggel újra kezdjük és ez így megy mióta világ a világ!
Létezik még a ma is, de pillanatok alatt eltűnik és már a tegnap, ami a megmerevedett múltat jelenti, a jövő is a holnap, a holnapot pedig ma írjuk, ma egy pillanat alatt, észre sem vesszük már kész, átéljük keservesen, csodálkozunk, hogy nem jó, mert összekapkodtuk!
Most már figyelünk, tanulunk, meggondoljuk, precízen, összerakjuk, mert a jövőnket csináljuk, olyan lesz, amit szeretnénk!

Türelem…

Eddig az ideig nem tudtam mi a türelem, már kezdem érteni, kapizsgálni, nagyon jó érzés, nem siettetek semmit majd eljön az ideje, megérik az enyém lesz, magammal, másokkal türelmesebben bánok, mint mindent ezt is tanulni szükséges!
Így most lassabban érik minden, de van időnk, sokkal jobb érzés kivárni és megízlelni, fokról-fokra megismerni, összehangolódni, értékelni mindent, ami más, mint én, azért érdekes mert más!
Érzem a türelmet, áthatja a testemet, lelkemet így többet tudok adni és többet kapok, sokkal többet, mert amit kisugárzunk az hat a környezetünkre, társainkra.
Lassan, fokozatosan világosodik, a fény legyőzi a sötétséget, várunk türelmesen!

Elengedés!

Mindent elengedek, ami volt, átélem, ami Most van, minden itt van, ami kell, mindent adok, amit kell, élek a végtelenben!
Megértem az életet és segítek megérteni a miértet, közvetítek, amit kell, és amit nem, minden úgy van, ahogy lenni kell!
Látom az egészet, érzem a keveset, a kevés lassan lesz a minden, Mi vagyunk a minden, elengedjük a semmit!

A gondolat!

Behunyom a szemeimet, csend van, itt vagyok a tiszta tudat állapotában, a gondolatot kizárom, láthatatlan fal vesz körül, a falon kivűl vannak a gondolatok, amit én nem érzékelek, a fal egyre tágul, mindig nagyobb a tér, hullámzik minden, pulzál, eufórikus állapot, nincs forma, csak egy van!
Bent vagyok, az idő, mint gondolat megszűnt, helyreáll az ősállapot, szinkronizálódik, transzformálódik minden, egyensúlyba kerül, átalakul a fizikai anyag, ott és akkor létrejön a gondolat mentes mindenség!

Hullámzás…

Nap, mint nap bizonyosság van, megerősítést nyer a hit és az alázat, ha hozzá jön a kitartás, türelem, akkor tudjuk, meg mi rejlik a kivitelezett szavakban, mily csodálatos erő létezik körülöttünk, bennünk!
Eljön, az idő mikor érezzük fizikailag a semmit, a semmi maga a létező csoda, egyesített mindent átható rezgés, az Isteni forrás a létező legtöbb, legnemesebb tiszta energia!

Bölcsesség!

Minél nagyobb mélységekbe hatolsz a szellemi utak kifürkészhetetlen valóságába, megérlelődik benned, hogy már sok mindenre tudod a választ, de változatlanul több, amire nem!
A bölcsesség végtelen, maga az univerzum, nem érünk a végére, de lassan többet és többet tudunk, és mindig-mindig többre törekszünk!

2012!

Ember áll a szakadék fölött, vagy a hídon, a nyakán kötél, pörén, magányosan, lelki és testi betegen, anyagi javaktól megfosztottan, könnyes tekintettel réved a távolban!
Lepereg az életfilm előtte, tisztán lát mindent, mit vétett tévedett az élet színpadán, felkészült a távozásra, föladja, úgy érzi nincs tovább, menni kell, innen!
E-pillanatban megszólal egy hang belül, ne add föl, kezd újra, dolgozz és higgyél magadban, segítek, veled vagyok, képes vagy újra felállni, kihúzni magad és létrehozni valami mást a birodalmamban!
A könnyek leszáradnak, mosolyog már a tekintet, feladatom van nem kevés, visszalép, a mélység eltűnik, fák, virágok nevetnek, csattog, villámlik, az elemek készülnek elsöpörni a gonoszt, kapaszkodnak, de mindhiába, véget ért a pénz uralma, végérvényesen!
Az emberünk megy, nekiindul a teremtésnek újra, hittel, alázattal, szeretettel!

Mit üzennek a csillagok!

Kinek ezt kinek azt, a földnek változást és mindenkinek, aki itt él!
A változások nem mindenkinek fognak tetszeni van egy kis réteg, akinek nem, de a zöm megérti ő érte is van a változás, átalakul minden, az időjárás, környezet, a tevékeny dolgos, hozzáértő embereket pozitívan érinti, akik nem ilyenek lehet, hogy ott sem lesznek, építik tovább a pénz piramist és meg is eszik azt!
A változások kopogtatnak a kertek alatt, hogy mikor, akkor mikor itt az ideje, ezt üzenik a csillagok!

A napba néztem…

Ragyogott, belenéztem, jóleső érzés, minden képlékeny, kivűl káosz uralkodik, de belül rend és nyugalom van!
Idő kellett, míg idáig értem, fogják a kezem és én őket, más minőség más világ!

Kései üzenet!

Értelme nem sok, az ihlet elszáll, marad a rideg valóság, mindent a maga idejében, lehet, hogy éretlenség van, az minden életkorban előfordul, a múltat már hagyni, érlelni a jövőt kell, tedd meg a lépéseket ma!

Levegő- víz-fény…

Mikor megszületik az Isten fia, joga, Isten adta joga a levegő, víz, fény használata, igénybevétele, térítésmentesen, mert egyik elemet sem az ember teremtette!
Ma láttam egy robot szúnyogot, mintát vesz, ha kell kis szerkezetet ültet be a testünkbe, úgy, mint a legjobb barátainknak, már kötelező, úgy érzem, nem lehet sokáig várni most már lépni fontos, tenni ez ellen a beteg, tudathasadásos világ ellen!
Itt az idő mikor a Teremtő összefog a teremtményeivel és közösen kisöprik a szemetet, végérvényesen, visszafordíthatatlanul!

10 éves voltam!

Akkor a nyaralás nekem ilyen volt, tíz ágyas vagy még több, szálláson aludtam a nemző apámmal, nappal bejárásom volt több helyre, elsősorban ott egy héten volt barátommal a focipályára, ő volt a szaktárs!
A Duna csatornán állt egy hajó, lehorgonyozva, a szórakozni vágyó dolgozóknak, nekem nagyon tetszett, sokat sertepertéltem ott, bejártam száz halmot, nekem ez volt a nyaralás akkor Battán, jó volt!




Felhívás!

A minap olvastam, a kormány támogatja a gyógyszerészek tulajdonhoz jutását, kibővítem, szeretném, ha a multikat és a magyar milliárdosokat is támogassák, sőt a bankokat, kezdeményezem, hogy mindenki adjon pár fillért, mert a felsoroltak periférián vannak, ők a legrászorultabbak, veszélyeztetettek!
Állnak a pokol kapujában és senki eddig nem nyitott ajtót!

Néha akasszák a hóhért!

Tegnap visszamentem a kor-házában, tavalyi balesetem okán idegen lemezt távolított el, precízen, tisztességgel a műtétet végző orvos!
Az előkészületektől az eltávozásig minden rendben zajlott, profi módon, köszönet érette mindenkinek az altatótól az ápolóig!
Nem adom föl, most is az a javaslatom, össze kellene fognunk, együttműködni, mert a jövő ezt sugallja, nyertesei mi leszünk!

2012.augusztus.17-18! Veszprém!

Szösszenetek-versikék!

Nem nevezem magam írónak, költőnek, rímfaragónak, nem török ilyen babérokra, leírom mindazokat, ami belülről fakad, mélyről, onnan ahonnan jöttünk!
Nem tűröm a hamis prófétákat, nem fogadom el a mindenkori hatalom és szekértolói mindent jobban tudó „nagyfejű” titulusokkal kérkedő, hadonászó, két egészséges mondatot elmondani nem tudó, lézengő Rittereit!
Tisztelem, szeretem a jó Istent, Jézus Krisztust és a föld Anyát, valamint az embertársaimat, megkülönböztetés nélkül, minden tudásommal azon vagyok és dolgozom, hogy kiemelkedjünk ebből a fertőből, egyenes tekintettel nézzünk egymás szemébe! Kérem, segítsetek! Köszönöm!

Nincs gondolat…

Ülök és gyakorlom azt, hogy nincs bennem gondolat, csak a kezem mozog és ír, miről, nem tudom, valamit ír majd a végén értékelem.
Lassú mozdulatok, minden él, próbál beférkőzni, de nem engedem, most csak vagyok, gátak, tervek, elérhető tettek nélkül, lehet ez a tiszta tudat állapota, nem tudom, de nagyon jó, mozog a kezem és én nem tudom, hogy mit ír, mit akar mondani!
Holnap is gyakorlom, ha te itt leszel velem, hallgatlak, és nem szólok, nem tervezek válaszokat, kimondom, ami jön csak magától, mindketten belépünk valahová, korlátok nélkül, észrevétlenül otthon vagyunk!
Nem értékelek semmit!

Visz a víz!

Engedem, nem harcolok az elemekkel, befogadom, része a létnek, ok-okozat, nem teszek semmit, sodor, száguld, mégis célba visz, mutatja az utat, végig mesél a munkáról, ami elkísér a végtelenbe!
Odaértem, vagy mégsem, de igen, ott vagyok megint az elején!

Szükségem van rád!

Fontosak vagyunk egymásnak, mert egyedül is tudunk tenni, de lényegi alkotás kettő emberről mond mesét, valaki tehetséges, a tehetség elő hozatalához és a kiteljesüléshez kell a háttérben szerényen álló társ, a sikerhez egyformán kellenek!
Ha nagyot szeretnénk alkotni, teremtsünk magunknak társat, mert a teremtés akkor kezdődik!

Kapaszkodó!

Néha nagyon nehéz, egyre nagyobb rétegeknek, szűkülnek a lehetőségeik, elfogy az anyagi majd a lelki tartalék, ilyenkor vagy feladja, vagy beszippantja valamilyen gyülekezet az embert! A megoldás egyik sem, mert nem adjuk föl, bízunk Istenben és keressük a megoldást, segíteni fog nekünk, átvészeljük a nehéz időszakot, és bízunk a jobb jövőben!

Honnan jöttem?

Nem tudom, talán onnan ahonnan mindannyian, mi a célom?
Valami mást, teljesen mást létrehozni, hová tartok?
Oda ahol szeretjük egymást és segítünk a társunkon és nem uralkodunk, mert a célunk az eggyéválás!

Előítélet nélkül!

Nem haragudtam, haragszom senkire, a rendnek meg kell lennie, abból jottányit sem engedek, nincs különbség, mindenkit fogadok, aki hozzám fordul, segítséget kér, korra, nemre, bőrszínre, titulusra való tekintet nélkül!
A nap felkel, majd lenyugszik, mindenkinek, holnap folytatódik tovább!

Feladat!

Észreveszem reggelente a szépet, jót, bennem van, nehéz viselni már-e hőséget, elmúlik, és kellemesebb időszakok jönnek!
Ma nem hallottam a madarak dalát, csönd van, nem tudom mire vélni, biztosan oka van, kezdődik a nap újabb feladattal, kihívással, ha ti mosolyogtok már a napom kiváló, és így is marad!
Találkozunk, akkor mindig megtesszük a lépéseket, hogy e világot jobbá tegyük!
Aki jön, várom nagy szeretettel!





Átváltozás!

Nap-nap után változik minden a természetben, legfőképpen az emberi beavatkozás miatt, nem igazán tudjuk, milyen lenne a természet nélkülünk, sejtjük, jobb, mint velünk!
Mi emberek is változunk, hihetetlen, én voltam az tíz évesen, kamaszként, majd gyermekeink születésekor, és most mikor már ők kirepültek, mi felnőttek talán minden nap változunk, az életünk ha- akarjuk ha-nem tanulás, igen, leckéket tanulunk, tanítunk és tanulunk, jól-rosszul!
Az életünk történései mondják meg az érdemjegyet, mutatják, azt mehetünk felsőbb osztályba vagy maradunk újraismételni!
Hiszem, tudunk mi jók is lenni és együtt dobban a szívünk minden élőlénnyel és a szülőbolygónkkal, együtt-egymásért változunk!

Föld- Anya!

Szent szó számomra, az élet bölcsője, létrehozni mindent, szeretgetni, figyelemmel kísérni az életét, ha kell rákoppintani a buksijára, terelni az igaz tiszta forrás irányában ez a csoda, mert testén-testében hordozza teremtményeit, felelősen!
A megújulás is a teremtményeit szolgálja, szereti gyermekeit az utolsó egysejtűig, nem tesz különbséget, az Anya nem tehet különbséget, mert az élet hordozója Ő maga!
Kérek tőle többször, mindig kapok, annyit amennyire szükségem van.
Én Téged Szeretlek Föld- Anya!

Tehetség…

Mikor szeretünk valamit csinálni, törekszünk kihozni a maximumot, a tehetséget csak úgy tudjuk kamatoztatni, ha sokat, dolgozunk, teszünk a siker érdekében!
A mai világ nem ezt sugallja, de nem szabad vele foglalkozni, mert a virtuális dolgok kérész életűek, rombolják a „tiszta embereket”!
Minden szakterületen a tehetséges ember megfelelő alázattal, türelemmel, eléri a sikert, és szerényen megtartja, sosem képzeli magát többnek, mint amennyi!
Nem minden sikeres ember vitte előre a világot, de a tehetséges szerény emberek tettek és tesznek a föld jobb életminőségéért!

Sorsok…

Megállok, leparkolok, jegyet vásárolok a paraziták szerkezetétől, ott áll egy ember, füstölög, kéri, vegyek újságot, mindig veszek!
Tisztességgel kér, ha tehetem, míg tehetem, adok, holnap én, holnap után te, sorstársak vagyunk!

A tudatos világ!

Küzd a természet és az ember, tudatosan együtt, süvít a szél, hordja a havat, jeges cudar világ van, szakad az eső, tombolnak az elemek, dörög, csattog, villan az elektromos, hétágra süt az életet adó nap, a fák növények árnyékában megpihen a lélek!
Hullnak a levelek, árvizek földcsuszamlások, földrengések sarkítják a létet, de az ember és a föld egyet akar, tudatosan szeretetben élni!
Az ember nem szabályozza a folyókat, tavakat, vizeket, nem avatkozik be a természet rendjébe, cserébe mindent megkap, amire szüksége van a tudatos életben!

Töretlenül a győzelembe…

Haladok hittel, alázattal, szuper érzés, fogom a köpenyüket segítőimnek, egyre erősebb vagyok fizikailag valamint lelkileg, most győződhetünk meg emberi tartásunkról, mert itt mutatkozik meg kik vagyunk, és hol tartunk!
Örömmel tölt el, repít előre engem az, ha segíthetek és találkozom rokon lelkekkel, megint találkoztam veled, hiszem, hogy gyümölcsöző lesz, mivel véletlenek nincsenek, megtaláljuk egymást, mert hatalmas a feladat!
Megtaláljuk a kiutat, hisszük a jót, szeretet van bennünk és a szeretet megállíthatatlanul, töretlenül, halad a győzelembe!

Itt van minden!

Várunk, keresünk, remélünk, csalódunk, nem bízunk, pedig minden elérhető, itt van, csak ki kell nyújtani a kezünket, mindent elveszíthetünk, „másnap” mindent megkaphatunk csak figyelni, tanulni, gyakorolni kell és rájövünk, érteni kezdjük a csodát, Isten gyermekei vagyunk!
Ha hisszük a bennünk lévő erőt, nem kételkedünk, belépünk egy új világba és mindent megkapunk.
Én csak annyit kérek, amennyire szükségem van, nem többet, minden nap csak ennyit, érezd és kérlek légy a társam, mert mi tudunk teremteni, ketten, veled, itt, most, várlak!

Delejes hétköznapok…

Lehet, hiányérzete van a ma emberének, kevés a vonzás, kapaszkodó, nem hisz semmiben, önmagában sem, pedig a megoldás ott van, mélyen belül, meríteni onnan szükséges!
Gondolkodom, miért van így, szerintem az átalakulás miatt, mert részei vagyunk a mindenségnek, együtt pulzálunk a földdel, az univerzummal és együtt fogjuk befejezni az átalakítást, ezt tudnunk fontos, hogy most e furcsának tűnő helyzetben is javítsuk az elromlott dolgokat, és építsük tudatosan önmagunkat és környezetünket, mert jövőnk a részletekben található!

Érthetetlen kétségek?!

Nem tudom szavakkal leírni, amit most érzek, nem lehet, eddig úgy gondoltam rossz álom, de nem, a barátomba beültették az emberi agynak titulált, moslék által fejlesztett förmedvényt!
„Az ember megszelídítette az állatot, most már felelősséggel tartozik iránta” igaz, írja Exupéry, de nem úgy, hogy szerkezetet építsen a szervezetében, ezt normális elme nem tudja fölfogni, egyenesen következik a beültetés az emberi testben is, és akkor megnyílnak a pokol kapui, a tűz megfelelően tisztit és átalakít!

Színes kavalkád…

Villódznak a fények, árnyak, váltakoznak, fény-sötét, lent-fent, munkálkodik, kiegyenlítődik, nehéz követni, kiszűrni belőle a lényeget a vonatkozót, ami van!
Jelentkezik a rossz, jó, mindegyikre figyelni fontos, mert tudnunk kell, fejlődünk, vagy vissza táncolunk, látszólag totyorog a rossz, élvezi a tócsát, dagonyázik, közeleg a jó, érzem, azért mert a megkövesedett gonosz úgy érzi nyert, ilyenkor billen, zuhan, önmagát folytja, lassan de biztosan közeleg a jó, megragadjuk a színes köpenyét, erősen tartjuk, kezünk nem remeg!

Találkozás!

Itt és most találkozunk, oka van, mert véletlenek nincsenek, egy szó, egy mondat, megérleli, összehozza a hasonló ívású embereket, érezzük, most már tudjuk, nagy feladataink vannak, amit megteszünk, együtt!
Nem rontunk neki a sötétnek, más módszer a mi fegyverünk, a szeretet a tiszta tudati energia, ami vezérel bennünket, meghozza a sikert, mert Isten velünk van, érezzük a hitet-alázatot és a türelmet, mindent megtehetünk, ami szeretetre épül, együtt létrehozunk egy új világot!
A jó Isten áldásával!

Az őseink földje!

Vándorlásaik során elérkeztek ide, a kárpát medencében, mint minden nép követtek el hibákat, a fejlődés útján az erős fennmarad, a gyenge elhull.
Európa a múltban büntette nemzetünk, az ősi föld összezsugorodott, a rómaiak tettek hasonlót a punokkal, eltűntek, végleg, az egyetlen nemzet vagyunk a planétán, akik önmagukkal határosak, minden oldalról!
Mi nem büntetünk, önmagát teszi kalodába, aki nem látja a fényt, fellobban a láng az ősi földön, tisztítótűz mely átalakít, egyensúlyba hozza az elrontottat, a madár erőre kap, fölszáll a magasba, nyílik a kapu, tiszta a fény a levegő és a víz!

Látszat!

Még nem látom tisztán mi miért történt-történik, de már nyiladozik, világosodik kel fel a nap!
Haladok komótosan előre, nem sürgetek, gyorsítok, csendesítem azt, amit kell, megfogadom a tanácsot, dolgozom alázattal, tovább, holnap is felkel a nap!
Hiszem, megtalálom azt, amit keresek!
Most mozgósítani kell a bennünk lévő erőt, mert nem válhatunk farkassá a farkasok között, nyugodt a forrás még érlelődik, behálóz belül mindent, gyűjti az erőt, keresi a társakat, rövidesen megleli, tudom!

Száraz könnyek…

Újfent sétálni mentünk egy igaz barátommal, a régivel, improvizálva lesz, ahogy lesz alapon, lépten, gyomon ütköztünk az erdő szélén majd minden beugrónál a civilizáció megdermedt valóságaival, kihordott törmelékkel, a vaskori ember egész alakos portréjával!
Mikor ezt látom sírásra görbül a szám, szinte hallottam a száraz könnyek koppanását, ütemesen, monoton, mint a sámán esőt kérő dobolását, igen én is kérem a tisztító esőt, amely valóban megújulást hoz mindenkinek!
Igen igaz, megújulásra vágyunk az „Anya” és mi is, kellemesen elfáradva tértünk vissza még vihar előtt!

Törött árnyék!

Átléptem, töredezik, lágy a létforma, csörtet szelíden erőtől duzzadva a jelen, megvárom, néha futok előre, de menetközben rájövök, fékezek, ez nem túlerő, csak merő türelmetlenség!
Látszólag siet, de nem, tágul, nyúlik, megvárja, míg megtörténik, néha töredezik, összerakjuk együtt, átlépjük, meglepetten néz utánunk az árnyék!

Jóindulatú csend…

Még mindig türelemre, szelídségre van szükség az erő összegyűjtésére, érlelődik, megérik, valóban magától leesik a gyümölcs mikor eljő az idő!
Keressük egymást, beszélgessünk a teendőkről, segítjük a lemaradót, a megoldás bennünk szunnyad, nem hangzatos vezetőkre van szükségünk, hanem az egyesített erőnkre, az egymás szeretetére, ölelésére!
Nagy csendesség van, érik, duzzad, és amikor itt az idő, jó indulattal kitör, megtelnek a szívek szeretettel, hálával, alázattal és lépünk tovább!

Van kikelet!

Itt az ősz, lassan nem is komótosan, de beköszönt, készül a természet, bronzruhába öltöznek a fák, bokrok, majd levetik, nem fáznak, mindent levetnek, pőrén fogadják a tiszta fehéret, minden megtisztul!
Készülnek újra a színek kavalkádját felvonultató kikeletre!

Talán kíváncsiság?

Várom a napot, ha most lesz, ha nem, örömmel vegyes érzésekkel, nem keresem ki hozta létre, ki kezdeményezte, ki hívta a résztvevőket, honnan indult, tudom, Ő volt, ami Istenünk, és mindenkié, akit megérintett ott lesz, majd később többeket is!
Most ha nem is indulunk még, az erőinket egyesítjük, tovább erősödünk és mikor itt az idő, lépünk.
A legfőbb erőnk a szeretet, legyőzhetetlen, nem kell szónoklatot írni, amit mondani akarunk, az bennünk van, tisztán, érthetően, ott, kimondjuk!

A távolban…

Indulunk, az elején még nem tudjuk merre, hová tartunk, mert közben érezzük nem jó az irány, de csak nekirugaszkodunk és újra, újra nekifutunk, valamit elérünk, tudjuk ez nem az igazi!
Fejlődünk, közben rájövünk mi a helyes út, minden lépésnél egyre jobban és jobban, tudatosul bennünk, megyünk mindörökké a végtelenbe!

Gondolati vonzalom…

Lazítsd el magad, ülj, feküdj vagy lazán gondolj valakire, aki közel áll hozzád, lásd, képzeld el az arcát, mond neki, szeretlek, engedd el a gondolatot, képet, gondolj másra és később kérdezz rá, gondolt-e rád, abban az időben.
Ha kellőképpen tudunk lazítani, megismerjük az igazi csodák világát, energiát, hiteles igaz gondolatokat, figyelmeztetést, szeretetet tudunk küldeni embertársainknak.
Minden lehetőségünk adott, hogy elrugaszkodjunk a mostani világtól, vissza találjunk oda ahonnan jöttünk, a szeretet valós birodalmába!

Angyaltánc!

Meglepett, belibbent a színpadra, bejelentette önmagát, elkezdett táncolni, elvarázsolt.
 Az arca megváltozott a teste könnyűnek látszott, valóban angyal volt, ott akkor egy igazi földi angyal, „tiszta” fehérben, szárnyakkal, itt váradon!

Elvárt kíváncsiság!

Már a kezdett érdekes volt, üzenetet kaptam, elolvastam, a gondolatok összecsengtek az enyémekkel, igent mondtam, elmentem, nem csalódtam, érzem, elindul, elindult valami, és ha jól tesszük, a dolgunkat megvalósul az, amit már sokan szeretnénk itt, Hunniában!

Hittel!

A találkozó pozitív volt, ez megerősíti a lelket, igen most még nagyobb hittel a szeretet erejével vértezve, kell tennünk a munkánkat és segíteni egymást a göröngyös úton!
Figyeltem, a szív erejével a tiszta forrással, mit mond, igen, szerényen nem személyes ismeretségre törve, kivárni az erőt, mikor már erősek vagyunk, kitörni időben, eltökélten, rezzenéstelenül mutatni az utat, magunknak és társainknak!

Megtervezett jövő!

Nem spontán, véletlen alakul, mi magunk ma építjük, nincs kivétel, mindenki, megtanuljuk, mert a jövőnk záloga a mai gondolataink, tetteink.
Nehéz, nagymunka, de megoldható, úgy, mint a pozitív gondolkodás vagy nem gondolni semmire, most arra gondolok, meggyógyulok, az előttem álló feladatokat megoldom, már a következő képben egészséges vagyok, mosolygok, látom a tervezett feladat megoldódott, várok, ahogyan a sámánok az esőre, több gondolat nincs!
Tudom a siker a javak nem az enyémek, úgy kaptam használatra, köszönöm és becsülöm!

Hamis próféták!

Könnyen üdvözül, sokat beszél az, aki nem dadog, ítél a hatalom árnyékában, letiporva azt, akinek vér-verejtékkel megtermelt garasaiból él!
Látványos építményeket ad át, tetszeleg, az arcán elégedett vigyor, a zsebe 10-20 szoros krajcárokat rejt a rabszolga bérénél, aki építteti, annak zsíros testét szolgák hadának vére hizlalja!
Minden ember hibázhat, büntethető, kivéve Ők, Őket nem lehet, mert akkor hol van a függetlenségük, és a többeké?
Az ősi hatalmas birodalmak bukása után év-ezredek kellettek, míg idáig jutott újra a sötét birodalma, Isten nem bottal ver, a pokol tárt karokkal várja azokat, akik istennek képzelik magukat!

Támad a sötét!

A negatív világ folyton dolgozik, lehúz, kis pillanatra lélegzethez jutunk, nem sokára újra támad.
Erősnek kell lenni, nagyon erősnek, hogy elbírjuk a terheket, mert a sötét célja a feketelyuk, mindent elnyelni, most meg kell mutatnunk kik vagyunk valójában.
Megmutatjuk fényünket, összekapaszkodunk, mind jobban és jobban világítunk, már világos van, ragyog a fény, nagy munka volt!

Kihívás!

Tudjuk ma milyen nehéz egyenesnek maradni, nem meggörbülni, összeroppanni a lelki és testi súlyos nehézségek alatt!
Méretes kihívás ez mindannyiunk számára, most lehetőségünk van kiemelkedni-e fertőből, legyünk békések, el kell felejtenünk még gondolatban is minden gyűlöletet, irigységet, rosszindulatot, mert egyszerűen a pokolba vezet!
Dolgozni szükséges, hasznos munkát végezni, alázattal, szeretettel, szembe nézni a jelen valóságával, most már tudatosan belül készülve egy jobb jövőre!

Reinkarnáció!

Nem tudom honnan jöttem, meddig haladok, sokat tanulok a lecke végtelen, néha érzem az Atlantiszi tömjén illatát, hallom a Maya pap átható kántálását, látom a középkor kihalt, pestis fertőzte koszos városait!
Keresem a múltban az aranykort, mikor minden más volt, nem találom, miért?
Mert minden megélt kor, élet, tanulság, akkor sem tetszett, most megint lépni kell, van feladat, nem kevés, olyat alkotni, ami még nem volt, nem fennköltet, nem technikait, hanem tiszta élhetőt, együtt a földdel, süvít a szél, folynak az örömkönnyek, mindenki sír és nevet, megérkeztem!

Sebesen…

Szállj sebesen szeretet, éheznek sokan, mindenkinek adj, aki kéri, annak is, aki nem tudja kérni!

Hétköznap…

A dolgos hét- köz-napokon érlelődik a vásár- nap, pihenőnap, akkurátusan, pozitívan várjuk a pihenést, semmi nem rombolhatja le, mert legyőzzük szeretettel!
Ma nagyon keveseknek adatik meg, hogy munkájuk építő jellegű, legfőképpen lélek és testromboló rabszolgamunka, a végsőkig kiszipolyozza az „ördög” az embereket!
A hétvégi pihenő napok is felemásak, mert sokan dolgoznak a pénzember kirakat barlangjaiban, éhbérért!
Hétköznapokra süllyedt az emberek pihenése, de nem marad, így mert azon dolgozunk, hogy a hét minden napját ünnepeljük, önfeledt, boldog embertársainkkal!

Ma…

Itt és most körvonalazódik, ott már látszik a holnap!

Az ember-állat!

Ősidők óta az ember nem fér el a földi élettérben, irtja, pusztítja az állatokat és a természetet, vízben, szárazföldön egyaránt.
Az összhangot a megoldást az embernek kellett volna, kellene megtalálni, de erre képtelen, önös érdekből különböző állatfajokat írt, pusztít ki a földön, nem gondolva azzal, hogy az életet nem ő adta, lelkiismeret nem létezik!
Ma kedvtelésből, virtusból, hobbiból, pénzért vadásszák társainkat, az állatokat, nem ismerve csak a saját önös érdekeiket, ma a 21-ik században szinte minden szinten oly mértékben romlott az embernek nevezett faj, hogy ne csodálkozzunk, ha rövidesen eljön a tisztulás ideje, elkerülhetetlen!

Értékes nap!

Elkezdődött újra az oskola, nekem jó érzés, tudás áramlik nyitott ajtókon keresztül, tudatosan jöttem kapni, ők adnak most, én viszem, tovább adom át annak, aki kéri, szeretettel!
Beszéltem szeretteimmel, sokan vannak, majdnem zavartam, de jött a válasz nem, megy az energia, kérték, segítünk egymáson, ahol tudunk, mindig!
Értékes nap a mai, holnap is úgy!

Igen!

Jó hallani, érezni, visszaköszönnek azok a gondolatok, amelyeket én is vallok, hiszek, érzem, elegen leszünk, mert fokozatosan, folyamatosan nyílnak meg embertársaink, rádöbbennek a régi rend a sulykolt hazugságok, materialista elméletek nem igazak, a világ másként működik!
Megérteni a működést csak lecsendesített”Én”-el (ego) lehet, el kell engedni a pénzt, a vagyont, a vaskor káros eredményeit, mi tettük ilyenné, mi fogjuk átalakítani, olyan szeretet energiával, amit egy szuper Isteni intelligencia hozott létre és működteti az idők végtelenségéig, ez az energia itt van, tudatosan működtetnünk kell és élünk vele, egymást tanítva, segítve!

Gyakorlat!

Mikor beléptem a terembe eltévedt a tekintetem, nem ismertelek, mégis mintha régóta tudnék rólad.
A gyakorlat partnert kívánt, egyedül álltam, átfutott rajtam most kit keressek, megint eltévedt a tekintetem, szemmel kérdeztem, akarod, szemmel válaszoltál igen.
Szemben álltunk, anya-gyermek és fordítva, néha könnyes volt a szemünk, ily soká még nem néztem emberfia szemébe, felemelő érzés volt, megöleltük egymást.
Köszönöm Istennek, mert küldött egy csodálatos tiszta lelket, köszönöm neked, hogy megismertelek!

Kis monológ…

Ki vagyok én: egy szellemi lény a sok közül, mit szeretnék: adni és kapni egyenlő arányban, kit keresek: téged, milyen a viszonyom önmagammal: elfogadom, szeretem a testem és lelkem, mi a feladatom itt a földön: a föld-univerzum egyensúly elősegítése, szeretet átadása, tanulás-tanítás!

Mit tehetsz Magyar ember?

Mindent, amit a hited, alázatod, szereteted megkövetel, országodat Isten országának nevezed, néped-nemzeted Mária oltalmába ajánlod, mindezek belül a szívedben köteleznek, tudatában vagy tiszta szellemi erődnek, ezzel az erővel megteremthetsz mindent, mindent, amivel felemeled embertársaidat, népeknek-nemzeteknek irányt mutatva, együtt haladva közösen építve az új világot!
Minden benned van, elérhető, mindig elérhető volt csak az anyag-világ hamis csillogása elszédített, eltántorított Isteni utadtól, belül tervezz, nyugodtan, mosollyal a szívedben, fokozatosan társakra lelsz kívül, a jó Isten küldeni fogja őket, megvalósítod azt, ami benned fogant ősidők óta!

Rajta hát!

Kihegyezett valóság!

Vágy, gondolat, elképzelés, nem embert formáló az egyedüllét, ideig-óráig lehet valaki remete, arra jó megtanulja önmagát ellátni, de sokáig nem járható, hiányzik a másik, a nőnek a férfi és fordítva, bevallva- bevallatlan!
Sokan élnek manapság úgy párban egyedül, csak fizikailag vannak együtt, gondolatban egyedül.
Ha belesüllyedek úgy, hogy elvagyok a még otthonélő gyermekeimmel, ide megyek, ezt csinálom, azt csinálom, nem akarok kilépni, mert ha nem is jó így, kényelmes, senki ne lépjen be az én megszentelt területemre.
 Nem szabad elfelejteni azt, ha mi mindig csak adni akarunk magunkra nem szánunk időt, kiégünk és meglepődünk, ha betegség üti fel a fejét, csodálkozunk miért pont én, aki segít mindenkinek erőn felül!
Hát azért mert az egyensúly felborult, ilyenkor, ha nincs, társunk egyedül nehezebben tudjuk győztesen megvívni a csatát!
A mai világ rombolja a családot, párkapcsolatokat, ezért fokozatosan önmagát bomlasztja, oldja fel és ez fájdalmas, mi meggyorsíthatjuk ezt a folyamatot az átalakulást, akkor, ha teszünk érte tudatosan!

Kell a segítség!

Elindulunk az úton, gondolatban elmondjuk, mit szeretnénk, ahogy haladunk figyelünk, elmegyünk másokhoz, tanulni!
Megérzéseinkre hallgatva, tanulunk mi is tanítunk, így észrevétlenül visszük egymást előre, így fejlődünk!
Nem mondjuk, mi már mindent tudunk, szerényen haladunk dolgosan így tovább, mindig kérünk és adunk!

Nem hiszem!

Az egyik oldalon nagy tömeg, szimpátia a hatalom mellett, amely nem tud, vagy nem akar csak megszorításokat, elvenni attól a szűk rétegtől, aki még tud és akar dolgozni, önmaga is generálja a körbetartozásokat, ugye tudjuk „fejétől büdösödik a hal”!
A másik oldalon szintén nagy tömeg”oszd meg és uralkodj” szimpátia a letűnt politikus és „jó gazdasági szakember” mellett, akiről sok nehéz sorsú alföldi család tudna negatív ódákat zengeni!
Nem hiszem, hogy a leírt bármelyik oldal igazi megoldást kínál, sőt semmilyet, csak egyet, uralkodni kíván és megosztani, néha odadobni némi koncot és minden megy tovább!
Nem erre van szükség, egészen másra, alapos szemléletváltásra, ami itt belül kezdődik és kivűl megvalósul tettekben, nem valakik ellen szétszakítva a nemzetet, hanem egymásért-egymással, közösen összefogva, nem az utcán!

A pénz uralma!

Ma már láthatatlan csápjai a lét minden területét behálózzák, vergődik a földön az ember, foggal, körömmel próbál védekezni, de-e láthatatlan démon ellen nincs földi hatalom, ami legyőzheti!
Már dereng, eszmél a majdnem legyőzött, a gondolatait senki nem veheti el, csak ő irányítja, és újra gondolkodik, teremt, erősödik benne a szeretet, most már tudja az anyagi javak viszonylagosak, lenyomatok, amelyeket használatra kaptunk semmi nem a miénk!
Elenged az ember most már minden kérész életű árnyat és újra teremt együtt társaival, hatalmas szeretettel egy más élet-teret!
A démon megfojtja önmagát, csámcsogva eszi meg saját csápjait, ami csak virtuális papír!

Válasz…

Gondolataim sűrű erdejében szilaj paripa módjára vajúdok, a feladat nagy, sőt óriási, megtalálni saját megoldandó létem lelki-testi miértjeire a választ, megoldást!
A válasz az út, az út rögös, göröngyös tettek mezőjén otthon lenni, felgyújtani a lámpást, fényt adó lámpást ott ahol sötét a tér, csak ici-pici szentjános bogarak villódznak!
De meglelem, ha mázsás nehéz is a feladat, mert csak így tudom meg, az út, amin elindultam végtelen, és ez a válasz!

Egy a sok közül!

Nem kívánok kitűnni, a másság nem azt jelenti, párszál, loboncos ősz hajszálaim össze vannak varkocsba kötve, nyeglén viselkedem, láttatni akarom, vegyétek észre „én” vagyok, más, mint ti!
Így maradok, egy a sok közül, veletek együtt, segítve egymást a változó időkben!

Sír a föld!

Szakad az eső, hó, dörög, cikáznak a villámok, süvít a tájfun, tornádó, reng a föld, okádja a lávát, takarít a szökőár, az elemek dühöngnek, tombolnak, látszólag céltalan!
Sír a föld, tisztul a teste, lelke, leveti a régit, tiszta takaros újat ölt, majd nyugalmat, szeretetet sugároz holnap és utána!

A mélység titkai!


Gondolkodom, mi is lehet a titka a körül ölelő világnak az én szemszögemből, tudom egyedi megközelítés, viszont egyből lesz a több és a többől az egész!
Egy csoda ez az egész, amiben élek, életem minden percében tanulok és tanítok, minden, ami belül a középpontomban, a szívemben és ami kivűl a külső világban megjelenik, visz előre az úton, mutatja mit tettem jól rosszul!
A jót általában érzi az ember, legalább is azt gondolja úgy a jó, rosszat sem szándékozom tenni, utólag már tudom hiba volt, ha előre megtanulom a rosszat elvetni mi az értelme az egésznek, miért vagyok itt, azért, hogy fejlődjek, és az által tapasztaljak, valamint a karmikus adósságaimat lerójam!
Most valami már elkezdődött az energia átadások erősödnek, olyan csak fizikai kezelésben gondolkodó embertársaim, visszajelzései úgymond erősítik azt, hogy jó úton járunk, nap-nap után egy apró lépéssel haladunk a végtelen irányában!
Fokozatos, kitartó, hittel, alázattal végzett munka az, amely bizonyít, keresem, kutatom azokat az embereket akik „szintén zenészek” és a különböző hangszereken játszókból kialakul a zenekar és tudják, mit kell játszani!
Kapcsolatban vagyok a mindenséggel, felemelő érzés, sokszor leírhatatlan, keresem a mélység titkait, a tükör elé állok és belenézek a szemembe, ott van!

Látszólag előre nézek, de mindenfelé látok!

Vigyázz magadra, mert az vagy te!

Nem létezik kettő egyforma! Ez az élet!

Ne csak nézz, hanem láss!

Dualitás!

Egyedül vagyok, pedig sokan vannak körülöttem, mást gondolnak, mást éreznek és látnak, a világ másmilyen számukra, ők nem értenek engem én megértem őket!
Olyan ez, mint a fejlődés, fokozatosan alakítja önmagát, nem lehet megállítani, hol több, hol kevesebb idő folyik a homokórában, de egyszer leér és elhiszi!
Egy az egy megvan önmagában, ideig-óráig, remeteség oda vezet, hogy a tudata is pókhálósodik nem csak a más részei!
Egy az egy, a kettő nem kettő, hanem az egész, mert ketten vagyunk eggyek, kiegészítjük, ami bennünk hiányzik, belőled-belőlem ezért adunk és kapunk, tanulunk és tanítunk, az élet értelme ez is, mert egyedül is kell szeretni, de mást szeretni már jobb, szeretni egymást a legjobb!

Találkozások…

Eljön az idő, találkozunk, várjuk már mindketten, a külvilági ingerek lecsendesednek, elvesznek a távolban, a lélek megnyugszik, a test-lélek kívánja, hogy foglalkozzanak vele!
Minden új találkozás hoz valamit, van, aki marad, más távozik, aki marad, ott dolgunk van, tanítjuk egymást, segítek, ha fogadják, örömmel tölt el, ha tehetem!
Megtanuljuk újra a szeretetet átadni-fogadni, ellenszolgáltatás nélkül önzetlenül, a földi életünk új értelmet nyer, elengedjük a régit, befogadjuk azt, ami eddig is bennünk volt csak nem használtuk, ezért is fontos, hogy találkozunk!

A jövő kezdete…

Voltam hétvégén, egy falusi vásáron, sokan egyre többen ráéreznek, hogy az a biztos, amit saját kezükkel létrehoznak, megtermelnek, a többletet eladják, kufárok nélkül!
Az élelmiszerekben nincs civilizációs szemét, adalék, sajtot, joghurtot, vajat vásároltam, fenséges az íz, eddig valószínű nem tudtam milyen a kézzel köpült vaj, most már sejtem, az igazi kenyér izét attól kezdve tudom, mióta magam sütöm!

DNS…

Talán így kezdődik a megvilágosodás, nem tudom, de ha belegondolok az az érzésem a spirálban belül van a mindenség, ott találkozunk a teremtéssel!
Ott van a kód, ami ráébreszt kik is vagyunk valójában, hatalmas a felelősség, mert a DNS spirál Isteni kódolt s ez által így vagyunk mi is Isten gyermekei!
Nyitva az átjáró, ha átmegyünk, rajta már mások leszünk!

Elképzelt létezés!

Állok, a semmi közepén most egyedül vagyok,”fázom”nincs társam-társaim, szükség van mindenkire, aki tisztában van, miért van!
Már itt vagy mellettem, jönnek mások is, látszólag kevesen, de mégis elegen vagyunk, információt érzékeltünk, tennivalónk van, feladat, amit precízen, örömmel végzünk, együtt mert egymás nélkül nem működünk, talán ez a végtelen létezés, lehet, hogy így működik az univerzum?! Valami rémlik!

A hatalom megalkotta önmagának a jogot, az igazságot eltiporja!


Ne ítélj, mert te is sorra kerülsz!


Ne hagyd elmenni melletted a jót, mert ugyanabban a folyóban még egyszer nem tudsz lépni!

Megyünk az úton!

Öntudatra ébredés lenne ez az utóbbi időszak, talán már régebbi keletű, ki előbb ki később belecsömörlött ebbe az embertelen világba, vannak, akik nem engednek, nekik lesz a legnagyobb csalódás, amikor már nem lesz zsákmány, már nem lesz kitől elvenni!
Egy folyamatban vagyunk, nyílnak a kapuk, ha becsukom a szememet már egy más világban vagyok, fokozatosan ébredek egy álomból, kezdem felismerni azokat a történéseket amiért itt vagyok, leckét tanulok, tanulunk!
Ez az út sincs kirakva édes életekkel, kőkeményen meg kell dolgozni minden sikerért, de megéri, mert újra igaz emberek szeretnénk lenni, itt és most!       

Oldal: Szösszenetek az Életről Ma!
Tibeti gyógyászat - © 2008 - 2024 - tibetigyogyaszat.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat