Tibeti gyógyászat

A gyógyítás kezdete, története.Tapasztalatok, tanulás és siker. Fiam betegsége miatt indultam el a keleti gyógymódok megismerése,alkalmazása irányában 16 évvel ezelőtt.

 

Légy türelemmel magad és mások iránt!

 

 

 

Jön!

Már most leírhatatlan érzés,
Tudjuk, jön, úton van,
Itt a kertek alatt.
Mámorító az anyának, apának,
Nagyszülőknek, mindenki készül,
Hogyan köszöntse a kis-emberpalántát.

Óvja, szeresse, tanítsa és tanuljon tőle.
Isten küldi a többi testvérével őt,
Áldott lényükkel, szeretet kisugárzásukkal
Hozzájáruljanak a földi lét emelkedettebb,
Magasabb szintű világához.

 

 

 

 

21. századi vízió?

Álmos nap volt, látszólag úgy indult, mint máskor, a város ébredezett.
A hivatalokba tartóknak feltűnt nem indulnak a tömegközlekedési eszközök, darabig vártak aztán gépkocsival, aki tudott elindult.
Az üzletek nem nyitottak ki, termelő üzemekben nem érkeztek be a dolgozók és a termelés irányítók.
A falvak elnéptelenedtek, eltűntek a gazdák a földeket nem művelte senki.
Összeültek a bizottságok szemük tükrözte a félelmet, mi lesz most, a meglévő élelmiszer készletek ideig-óráig elegendőek, meg kell szervezni a munkákat, hogy a termelést beindítsák.
De egyik réteg sem volt hajlandó fizikai munkát végezni, a hivatalnokok ragaszkodtak íróasztalaikhoz, azért tanultak, a rend őrei tovább akartak vigyázni a rendre, a végrehajtók, kommandósok, adóhivatalok, bankok, okmányirodák, a jog képviselői és a politikusok vérbe forgó szemekkel okolták a másikat, minden felelősséget áthárítva!
Elfogytak a tartalékok, fegyverrel védték magukat egymástól, volt pénzük, de nem ért semmit, nem volt mit venni belőle, a hatalom összeomlott, nem volt kitől elvenni az utolsó csepp verejtékével termelt javakat, a gonosz káoszt gerjesztett, mint a rákos sejtek elpusztították önmagukat!
Lágy szellő lengedezik a föld felett, mindenütt, mezők, erdők virulnak, vizek, tengerek élnek csendesen, várják az új társakat!

 

 

 

 

Beszélgess magaddal…

A mester beszélget magával,
Úgy félhangosan, megbeszéli a teendőket,
Motyorog, dünnyög, majd csinálja.
Néha szóba kellene állnunk önmagunkkal,
Mivel mielőtt cselekszünk,
Jó ha kérdezünk.

Az ember adta titulus lehet,
Hogy gőgössé tesz, elfelejti honnan jött,
A professzor megszólítás azt jelenti,
Mesterien csinálni, lehet érdemtelen is,
Mert nem lehet beszélgetni vele,
Elérhetetlen.

Tudnom kell, ki vagyok, mit szolgálok,
Milyenek a terveim,
Tisztelek minden élőt, élettelent?
Mindig tanulok, mégsem tudhatok mindent,
Éppen ezért alázattal kell beszélgetnem
Csendben magammal!

 

 

 

 

 

Apró morzsák…

Szeretnék meggyógyulni, nem követelhetem, nem elég akarni, tevékenyen részt kell vennem benne, engedni, beáramolni a gyógyító energiákat.
Amikor felborult testem-lelkem egyensúlya senkit nem hívtam segítségül, engedtem a gonoszt rombolni, pusztítva gondolataimmal, tetteimmel sejtjeim millióit.
Nem egyszerű forrongó gondolataimmal megtalálni az üdvözítőt, lazán figyelni kell a megérzéseimre, és nem feladni, nem követelni, csak kitartóan kérni és bizalommal várni!
Nehéz kivárni a csodát, közben állandóan tanulni, a hullámzó létforgatag szinuszosan halad, egyszer lent, egyszer fent, mindenhol otthon vagyok, ma és holnap!

 

 

 


Vegyes, színes, kavalkád!

 


A szép az szép mindenben, emberben, állatban, természetben, de ezt is embere válogatja, nekem más a szép, neked is más.
A szép akkor szép, ha van mögötte tartalom, a nem szép takarhat nagy szívet, erős lelket, de mindkettő lehet gonosz is vegyesen.
A világ értékét nem a szép-nem szép határozza meg, csak az egyensúly, a harmónia lelke a szeretet, a szeretetben ott van a minden!




Kalandozásaim!
Nap, mint nap találkozom a mai 21. századi embertelen társadalom negatív hatásaival, egyre több és több a beteg emberek áradata.
Felfoghatatlan számomra, hogy a szív és érrendszeri betegségeknél miért tágítják az ereket ahelyett, hogy tisztítanák azt, ez csak egy porszem, ezeroldalas tanulmányt lehetne írni a többiről.
Ma a 24. órában van a föld szennyezettsége, ezzel együtt betegek az emberek, miért?
Mert a profitéhség teljesen tönkre tette az orvoslást, csak a testre koncentrálva a gyógyszeriparral karöltve üzletté silányították a csodálatos emberi testet, eltaszítva az isteni szellemet, azt, amely ingyen rendelkezésre áll mindenkinek!
Hangosan gondolkodom: A földi ruha levetése után a lélek megtisztul, megtisztul a földi szennyeződésektől, megerősödve visszatér újra tisztán.
A tisztaságát újra bemocskolják, belekényszerül a társadalom fertőzött, gátlástalan forgatagába, eltérítik, félreviszik, dogmákat, beteg képzeteket sulykolnak bele az érdekeiknek megfelelően, vagy megerősödve lerázza magáról a sallangot, vagy beszáll a mai őrült fizikai fertőbe és betegen, kitaszítottan elvész, úgy távozik, hogy nem is élt semmit.
Az a lélek, aki merősödik, átlátja ezt a megkövesedett év-ezredek vagy talán régebbi, Istentől elrugaszkodott világot, lélektársaival megkezdi lebontani, átalakítani, isteni segítséggel az ember teremtette földi poklot!


 

Nehéz teher!

Mázsás súlyokat cipelek,
Nappal-éjjel, nem tudom miért?
Pihenés, lazítás, szükségeltetik,
Nem enged a valótlan élő történelem.
Máról- holnapra él a munka,
Ha nem fogom, elalszik a fény.

Sorjáznak az árnyak,
Mi célból araszol így a teremtés,
Most rombol a teremtett,
De ki épít holnap?
Mi a célja velem a világnak,
Megbeszéljük!

 

 

 

Beni kutyám!

Ösztönös, öntörvényű lény ő,
Okos, hűséges és nem felejt,
Aki szereti, azt Istenként tiszteli,
Ha valaki bántja, sosem feledi.

Figyel a gazdira, érti beszédét,
Idővel hasonlítanak egymásra,
A gazdi agresszív, kutya is követi,
Nyugodt gazda kutyáját, mindenki szereti.

Családtag ő a családban, kiérdemelten,
Teszi dolgát becsülettel, nappal s éjjel,
Szolgálja, védi társát, önzetlenül,
Szeretjük, ő is szeret, barátok maradunk, mindvégig!

Évszak nagyik…

Tavasz nagyi megújítja a természetet,
Felébreszti álmaiból a növényeket, állatokat,
Virágszőnyeget varázsol rétekre, erdőkbe,
Szerelemre ébreszti az embereket, figyeljenek egymásra!

Nyár nagyi zamatos gyümölcsöket,
Aranyat érő esőket, napfényt ajándékoz,
Hűsítő habokat ad az életnek,
Kikapcsolódást, pihenést, mindenkinek!

Ősz nagyi haja ezüst szálakkal tűzdelt,
Finom hegyi nedűket présel a hordókba,
Rozsdásra festi a leveleket, avar szőnyeget terít,
Pőrére vetkőzteti a fákat, felkészítve a télre!

Tél nagyi haja fehér, szikrázik a fényben,
Ezer más-más hópihe csillog a szemekben,
Szarvasok, őzikék békésen esznek kipirult,
Gyermekeink angyali kezéből!

 

 

 

Csak úgy…

Friss reggelen bújik a nap,
Párás felhőket nyújtózva húzza magára,
Nincs kedve pihenni, kicsit nyomott
Az ébredése, csendet kér.

Visszafogott madarak nagyokat hallgatnak,
Pici csőrük néma, valami készül?
A föld fürdeti felhőit a kék mindenségben,
Zordon sötét felhők lubickolnak,
Önfeledten tisztálkodnak.

Készül, bebocsájtást kér az eső-barát,
Tisztulást hoz önfeledten, jót ad,
Gyógyulnak a sebek, éledezik a remény,
Lélegzik a világ, benne milliók,
Mindannyian.

 

Ütemes érzések!

Gyanúsnak tűnő ballagó végtelen,
Számomra új energia közel-s távol,
Minap egy nyár előtt érkezett, fogadtam,
Régi ismerős már, de én voltam éretlen.

Kérem magamnak, mindenkinek,
A jelek bíztatnak, a türelem visz,
Valóban gyógyul, ki befogadja,
Van, kinek nem lehet, az okok ismeretlenek.

Ma úgy jött, hogy remegett velem minden,
Villám cikázott belül, kódolt érzés,
Elmosódott az idő, lépeget kicsit-nagyot,
Kis lépés, de nagy, nekem és neked!

Gagyog a végtelen, ragyog az értelem,
Kívül-belül várakozás, tettek mellett adakozás,
Hullámok éteri jelet szórnak,
Veszem-adom, gyarapodik a napom, hagyom!

 

 

 

 

Bejelentés!

Mi a lakosság, akik adózunk, termeljük az elosztható javakat, tisztelettel bejelentjük, hogy megalakítottuk saját védelmünk miatt, a lakossági önvédelmi kommandót.
Az utóbbi történések felhívták ennek szükségességét, az állami szervek minden eszközzel megvédik érdekeiket a „csaló, adóelkerülő, gonosz”’ lakossággal szemben, behajtják kíméletlenül, amit megszavaznak.
Minap az adóhatóság létrehozta saját beavatkozó kommandóját, bemutatót tartottak a kényszerítő eszközök használatáról!
Ez és ma sok egyéb kimondatta velünk a megalakulást, szíves elnézést kérünk minden hatalmi szervezettől, ha úgy érzik magukat, mint kukac a hangyabolyban, ez csak a véletlen műve, „habár felül a gálya, azért a víz az úr”!

Tisztelettel! Lakossági önvédelmi kommandó!


Csend!
Kint az udvaron a csend hallgat csendesen,
Valami furcsa, hiányzik, lehet szabadság is,
Énekes madaraink egyszerre mentek pihenni,
Már hetek óta, de lehet régebbi a csend itt nálunk.

Készül valami, mit akartok mondani ti?
Csodálatos torkú madarak, hol vagytok ti,
Mi történt, mit jelent mindez,
Finom rezgések araszolnak, mi emberek nem tudhatjuk?

De érezzük, ha figyelünk rátok, társak,
Elfeledtük már régen a természet ingereit,
Pedig jeleznek, ha figyelünk, tárva minden,
Üzennek, csak át kell vennünk!

 

 

 

Végletekig…

„Cirkusz és kenyér” mondták egykor, igen a kiéhezett nép ünnepelni, szeretne, örülni, szeretni a csapatot, velük mosolyogni.
Csúnyán, gátlás nélkül emeltek tarifát, nem törődve a kisemberrel, mondván, ha ő nem majd megveszi más.
Meddig lehet még nyúzni azt, akinek már talán bőre sincs? Tessék felelni!

 

 

Fejlődés…

Fejlődnek a gyermekeink, fejlődünk mi és fejlődik, tisztul a föld.
Látni fontos a miérteket, fizikai testünk a gének információi alapján és a külső ingerek hatására alakul, folyamatosan.
A gyermek testére oda kell figyelni, a tartás, gerinccsigolyák, hirtelen növekedés, mind-mind kihat és viszi magával a rossz beidegződéseket az életvízén keresztül.
A gyógytorna, úszás, megfelelő terapeuta mind-. mind szükséges az egészséges gyermek fejlődéséhez, továbbá a szülők szeretete, energia átadás, simogatás, az élet igenlése, szeretete, ami azonnal segít.
A szülők gondolatai pozitívan szeretetet közvetítenek, és akkor megtalálják az értelmét mindennek!

 

Istenem!

Milyen terveid vannak velem,
Mit tegyek magamért, társaimért, érted?
A fizikai valóságot megélem, tisztítom,
Keresem az egyensúlyt a mindennel.
Érzem a körforgást, jön, megy, de nem a látszat,
Érzékeny létező valóság.
Nem a csodák vonzanak, csak az összhang,
Nem lankadok, kitartóan tolom a mait, holnapra!


Sötét?

Behunyom szemeimet,
Eggyé válok a mindennel,
Csuklómra telepszik a csatorna,
Végigvonul az egész testemen,
Szétárad, oda jut, ahová kell.

Behunyom szemeimet,
Egy sötét szobában ülök,
Belül látom az elképzeltet,
Tisztán, eredetibb valóságban,
Most kitekintek, a sötét már látható,
Mesterséges fények nélkül!

 

 

 

Kukucs! Megjöttem!

Megérkeztem, újra itt vagyok veletek,
Most császárként érkeztem, tudjátok,
Öreg léleknek már nem kenyere a harc.
Első benyomásaim jól alakulnak,
Jó helyet választottam,
Szerető családba toppantam,
Dolgos segítőkész emberek vagytok,
Lesz mit tanulnunk!

 

Tegnap-Ma-Holnap!

Mi volt a múlt, már nem számít,
A gonosz elvitte, féltékeny volt rád,
Még mindig rágódik rajta, nosztalgiázik.
Nehéz teher alatt is siker a ma,
Elengedted a csillogást, na-nap, halad,
Te egyre több és több vagy, szeretsz.

Dolgos látszat apróságok emelnek a magasba,
Felhők közt lépdelsz és dübörögnek lépteid,
Nem állsz, meg csak megpihensz, látsz,
Mindent kapsz, mire vágysz, belül tisztán látsz.
Ma már ismernek, nincs hírverés,
Holnap tisztelnek, és te ölelve tisztelsz!

 

 


Találkozás…

Nem kértem tőled audienciát,
Nem kenyerem a szereplési vágy,
Csak érkezik a gondolat, jár a kéz,
Egy lélek talán célból, értelmezés nélkül,
Papír cetlin dobott feléd.

Nem értetted ki vagyok, én sem,
Nem kerestelek, már tudom,
Találkoztunk valamikor, más célból.
Egy időben jöttünk, más-más úton,
Majd egyszer beszélgetünk valahol, van miről.

 

 

 

Kik vagytok TI?!

 


Kik törvényre emeltétek a darwinizmust!
Kik dőzsöltök, milliók verejtékén harácsolt vagyonotokban!
Kik törvényt hoztok, de az rátok nem vonatkozik!
Kik Isten nevében megáldjátok a tudatlan gyilkosokat!
Kik egymásra aggatott titulusokra hivatkozva többet
Követeltek, vesztek el, mint aki létrehozta!
Kik vegyszereket etettek társaitokkal!
Kik nyugdíj helyett emelgetitek a temetőbe menetelt!
Kik szennyezitek, fojtogatjátok a földet, büntetlen!
Megálljatok, rövidesen eljő az igazság, szembe kell néznetek a magatok teremtette pokollal!

 

Üde érzések!

 

 
Beszéltünk távrecsegőn, távolból,
Olyan érzésem volt, hogy te nem ide tartozol,
Nem volt tájszólásod, csak természetes voltál,
Olyan egyszerűen kristály tisztán.
Megálltunk, úgy fogadtatók  a pároddal,
mintha ezer éve ismernétek bennünket,
Valahonnan, valamikor.

Elmentetek, körül tekintettem,
Mindenütt rend és tisztaság,
Valamilyen egyszerű, bájos keverék,
Az ó és az új egymásba fonódva, csendesen.
Örömmel vetem papírra mindezeket,
Mert vidéken úgymint nagyfaluban,
Előszeretettel ítélkeznek, helytelen,
Várunk vissza benneteket, tiszta szívvel!

 

 

 

Lüktető termész

 


Az imént jöttünk, most ismerkedünk,
Hallgatom a hangokat, gá-gá, bee-bee,
Háp-háp, hú-hú, cirip-cirip, Isten hozta kendteket.

Igen, itt megérti a vándor a mást,
Társra lel állat- növény-ember, felelnek,
Más-más forrás, elemi intelligencia,
Rezeg, lüktet a lét, tisztítja a lelket, hallgatom!

 

 

 

 Cipelni a keresztet!

Kutatom, vizsgálom, hogy én miért nem,
Kaptam-kapom folyamatosan az erőt,
Adok nappal-éjjel, már a megismerés előtt is,
Hihetetlen, de rávezet olyan, aki szerény
És bízik bennem, itt.

Minden átfut bennem, egyre mélyebb
A kapcsolatom az „odaáttal” tudok segíteni
Távol-közel, de magamon?
Megkaptam az erőt, tudom és annak feltétele
A „súly” cipelése? Elfogadom!



Búcsúzás, de!

Búcsúzunk tőletek, kedves ismerősök,
Jó, amit tesztek, de néha lassítsatok,
Mosolyogva, nevetve pihenjetek,
Szeressetek, mindig fejlődve tanuljatok!

Búcsúzunk tőled, ódon, de üde,
Tornácos szíves ház, őrizd szívedben
Az itt megpihent vándort, visszavárd,
Mert sugárzod a szeretetet és az hív, s mi jövünk!

 

 

 


Visszatérés!

Régóta keresi az ember helyét a világban, valamikor réges-rég eltérült a teremtés szellemi útjától.
Talán elvitte a gonosz, kérdezhetnénk, nem tudjuk, ha azt mondom az ősidőkben a létért folytatott küzdelem a természettel, egymással, tette gonosszá, úgy gondolom nem igaz.
Mert az idő folyamán, tapasztalati úton bebizonyosodott, hogy erőszak, negatív gondolatok, irigység, féltékenység nélkül is meglehet mindent oldani.
A gonosz beépült, uralma alá hajtotta az egót, old meg, képes vagy rá, csak te győzhetsz, ha nem teszed, rabszolga leszel, egy életed van, tedd meg.
Megtettük, a cél legyőzni mindent, az elemeket, egymást és megtagadni a Teremtőt, és így fokról-fokra erősödött az uralkodni vágyás mindenen, és valóban rabszolgává váltak a tömegek és egyre betegebb minden közösség.
Bebizonyosodott, hogy nincs szükség a technikai fejlődés ilyen a fogyasztói társadalom esztelen, pazarló, romboló a környezetet kíméletlenül semmibe vevő szemléletre.
Eljött az ideje a visszatérésnek, vissza a teremtő oltalmazó erő mindent átható szeretetéhez, ez az erő gyógyítja a betegségeket, kizárólag, a többi szemfényvesztés!
Isten nem a parlamentben van és nem a templomokban, nem a dogmákban és nem a fizikai törvények motiválják, hanem az egységben lüktet, a megoldás oda visszatérni!

 


Szép jó reggelt!

Új napra ébredtél, itt vagy velem,
Isten hozott, szívből örülök neked,
A mai napunk már jól kezdődik,
Együtt vagyunk, szeretet bujkál bennünk.

Elszállnak nehézségeid, mikor belépsz,
Itt nincs gonosz, feloldódik, átalakul,
Tested lebeg, könnyűnek érzed magad,
Feltöltődünk mindketten, mert egymásért vagyunk!

 

 

 

Ráérezni…
Közeleg a helyi választás, nézőpont kérdése, hogy megfelelően dolgoztak-e az eddigiek?
Az utóbbi húsz esztendő kiválóan érzékelteti mit tettek a képviselők, eladtak majdnem mindent, felélték mindenki vagyonát, a fejlesztések nagyrészt uniós forrásból valósultak meg.
A vezetők utazgattak, közpénzen, jutalmakat osztogattak, maguknak 100%-ot a többinek pedig 10%-ot, talán túl sokan vannak a hivatalokban, újabb és újabb adókkal terhelik a lakosságot.
Hiteleket vettek fel, amit majd a lakosság visszafizet, keresem a pozitív dolgokat, még nem találom, mindenki döntse, el kire voksol, mi lesz holnap?!

 

Eredendő küzdelem…

 


Az emberi lét az eddig ismertek szerint az egymással folytatott kíméletlen küzdelemről szólt.
Vajon ez így van rendjén, bele kell törődni vagy van megoldás?
Talán az alapokkal annak vizsgálatával kell kezdenünk, kezdetekkor vadászterületekért folyt a harc, később a jobb termőterület, ásványi anyagok, vizek közelsége vitte a prímet.
Azután az olaj, ma már küzdeni kell a fennmaradásért, mert a pénz uralkodik, háborúkat szít, népek esnek egymásnak, csak azért mert oda vezetik őket, az emberek naivak, beültették ezred éveken keresztül beléjük a gyűlöletet, irigységet és nem engedték fejlődni Isten gyermekeit.
És most újra küzdenünk kell, egymásért, az anyaföldért, összefogni „közös nyelven beszélni” más népekkel, mert testvérek vagyunk, segíteni és segítséget kapni, a föld támogat bennünket, amit ad az mindenkié, csak a miénk és azt meg kell becsülni, harmóniát teremteni, ez az igazi küldetésünk.
A fennmaradásért folyó küzdelem ma segítségért kiált, a segítséget nem a Nobel díjasok, vagy a hatalom és nem is a pénz kíméletlen vérszívó urai kérik, hanem a földért, egymásért tenni kívánó tisztességes, szerény, alázatos, dolgozó észrevehetetlen kisemberek!



Forgatag...


Vásárnapi ünneplés az arénában,
Hömpölyög a nép apraja-nagyja,
Ki így-ki úgy, felölti kedvencei mezét,
Lányok fiúk jól teljesítenek, nagyok.

Szünetben beszélgetünk, kellemes
Fiatal társakkal, üde érzés veletek,
Téged régtől ismerlek, már történelem,
De most nem vagy a magaslaton, bús a szemtükör.

Társaim, kortól független, jertek,
Győzzünk, űzzük el a gonoszt,
Már tolakodik a mosoly, szeretet,
Ünnepeljünk együtt a dolgos hétköznapokban.



Időkapszula!

Elvan, rejtve mikor megszületünk,
Az aura titkos bugyraiban,
Forog a film, jelzi a tanultat, elmaradtat,
Visszatekintve már elrohant az életszekér.

Nap-nap után leteszünk valamit az asztalra,
Másnap tovább megyünk, már ismert a jó,
Tévedések fárasztják a lelket, de nem,
Erőt gyűjt, társak segítenek egymásnak.

A test kicsit fárad, poros, úttalan-úton
Vándorolni nehéz, tegnap ki támadott
Ma segítségért kiált, némán,
Hegyek-völgyek jönnek-mennek,
Fönn-lenn, egyre megy!


Újra!

Percek múltak, úgy tűnik,
Már három nyár, elfutott,
Hiányzott bevallom, de elvitt a feladat,
Igaz mit mondok, amit vállaltam elvégzem.

Nem meakulpázom, én hibáztam,
Most kérek, hol maradt, már marad a múlt,
Ha van, több kell itt neked-nekem,
Adjuk hát, a többi is kell, nekünk!


Arcok!

 


A teremtés színészóriása Ő,
Keveri a műsort naponta, óráról-órára,
Nem bánt, de keményen tisztít,
A hivatalos félrebeszél, itt dolgozik a mögött.

Segítjük őt bizalommal elegen,
Cserélgeti ruháit, próbál,
Talán ünnepre készül, mi ott leszünk?
Majd eldől, ha tapsolunk itt!

Megyünk szemben a nappal, éget,
Már véd, befogad, érzelemmel,
Ok-okozat ölelkezik, átfog,
Szeretetet áraszt, döbbenten eszmélünk,
Ő a föld!

 

 

 

Maci-Laci…

Nem kortyolunk a medve bőrére,
Nem bántjuk szeretjük egymást,
Ha előre ünneplem azt, ami még nincs,
A semminek hódolok, majd a csalódásnak.

Viszont ha vágyaimat leírom, jót teszek,
Magamnak, talán neked, vagy aki olvassa,
A képzelet vizein együtt vagyunk, valóban?
Visszafogott gondolatok évődnek, játszanak,
Holnap a tettek mezején kiderül az ég!



Félresikerült világ!

Tesz, aki tenni akar,
Megtalálja a megfelelőt,
Tanul és dolgozik, alkot.
Gazdag ki más verejtékét,
Vérét gyűjti, adó rágja a létet,
Fenékig, más kaszt.

A húzó réteg csörtet az élen,
Dolgozik, amíg orra nem bukott,
Észre sem veszi, hogy éhes.
Hörögve zabál, ki építi a semmit,
A beteg tömeget vegyszerrel kezelik,
Ha elhull, teste el nem bomlik.

Látszólag erős a hatalom,
Darwin szerint az erős fennmarad,
A gyenge elhull, e-tézis eresztékei
Megrepednek, háborút szítanak,
Testvérháborút, a pénz tengeren túli
És inneni démonjai, rúg-kapál
A dögevő madár, megakad torkán a falat.

Nemzetek ássák a sírt, mélységes mélyre,
Számolatlan dobálják bele a gonoszt,
Kevés, ami marad, de nemes,
A szellem erői egyesülnek,
A kevés szeretettel épít!




apró Hirdetés!

„Pincemunkást keresünk, feltétel, középfokú végzettség, feladat, ládamosás, takarítás, egyebek”, úgy látszik igényes a munkáltató, neki is már három dipije van, mellette hét nyelven beszél, mindenhez ért, mindent tud, egyet felejtett el, hogy az adott feladathoz talán szakmai végzettség is dukál!
Olyan jól esik korán reggel, oltári sületlenségeket olvasni, feldobja az embert, az egész nap most már csak jobb lehet, tessék kipróbálni!


 

 

 

Szent- Anya!

Nincs, szó mely kifejezi, ki Ő?
Unoka, eszik-, iszik-alszik és a többi.
Merően néz egy pontba, látja mit mi nem,
Beszélget angyalokkal, másokkal, segítik.
Mindenki a lábai előtt hever, hever,
Érzi, tudja jó lapot húzott a tizenkilencre.

Sétál-sétál, megismerik itt-ott,
Nem elég a nap, mamának, papának, dédinek,
Mindenki mindig kézbe akarja tartani,
Szeret itt is- ott is, de mikor az Anya
Illatát, érintését megérzi, megérkezett,
E- világban ő tudja, az Anya Ő a Szent!

 

 

 


Minősítés!

Az embert minősíti a munkája, aki szeretettel végzi, feladatát az alkot, aki csak pénzt keres, vele az rombol.
A mai társadalmat csak a pénz viszi „előre”, komoly márkanevű cégek gyártanak szemetet, csak azért, hogy mihamarabb eldobandó, és vegyenek másikat.
Ha egy mérnöknek a minőség csak másodlagos, akkor az élete is zavaros, mert nem akarja észrevenni azt, ami nem jó, ma az áru minősége mutatja azt, hogy a végtermék kinek a nevét viseli!


 

Az Ember!
Tudd, hogy kivagy te, teremtő,Isten része,felhatalmazva minden erővel.
Tedd meg, változtasd meg a világot, rúgd fel a dogmákat, az érdekek alkotta törvényeket, ne törekedj az elismerésre, csak csendesen dolgozz, alkoss.
Gondolataid teremtsenek szeretettel, embertársaiddal legyőzhetetlenek, az egésszel eggyek vagytok!

 

 

 

Morcos hétköznapok!

Szomorúnak tűnő napok sorjáznak,
Ázik a föld, ez már sok,
Talán ő tudja mit, miért tesz,
Ok-okozat benne van a teremtésben.

Belül mosolyog az”Anya”,
Ne félj, csak együtt tisztulunk,
Segíts, szeress, ölelj, bízzál,
Holnap már jobbak vagyunk, te-én!

 


Ördög és pokol!

Nem valami külső létező,
Itt van a fizikai világunkban,
Benn, belül teremtjük, idő után jön
Velünk szemben kint.
Az „én” fogadja, élteti
Kígyót melenget a keblén,
Észleli, de már késő,
Beépült észrevétlen a zsigerekbe.

Mindent megtapasztalunk, de nem
Szükségszerű ezerszer ugyanazt,
Az intelligencia fejlődik, érik
A korlátokat dönti halomra.
A kimondott-gondolt szeretet égeti,
Az ördög nem állja a mosolyt,
A szeretet ölel tiszta szívvel, itt nincs pokol!


 

Az erő!

„Vihar” után azonnal tudja, a közösség mit kell tenni, karban tartani az utakat, iskolákat és mindent, amit a köz- hozott létre.
Nincsenek botcsinálta vezérek sem egyházi sem világi szinten, csak csendes, szerény dolgozó emberek, akik maguk közül választanak egyívásút, akiben bíznak.
Egyesül az értelem- érzelem-tudás, átfolyik dimenziókon át, ez az erő itt van már velünk, makulátlan fehér.
Nincs emberi hatalom, nincs egyház, egy közös nyelv létezik és az isteni teremtő erő!





Cím nélkül…

Elképzelhetetlen magasságokban járnak a gondolatok, az univerzum is egy központ körül kering, mint az atommag környezete, minden duálisan működik, ha nem találja párját szomorú.
Az anyaméhben lebegő embrió átadja magát az anyai irányításnak, de amikor világra jön, felsír, lélegzik, azonnal szabad akarattal rendelkezik és él vele.
Már hordozza magában az Akasha krónikát, a sajátját, előző létciklusok megélt tanításait, tudását elő fogja-e hívni, vagy átadja magát a fizikai élvezetek darwini utasításainak.
Tudósok tömegei rombolják találmányaikkal a földi létet, akik nem azok eltűnnek az idő süllyesztőiben.
Keressük a kiutat és nekimegyünk mindenkinek, mindennek, háborúkat gerjesztünk, javakat, életeket teszünk tönkre, semmi sem szent csak az „Én”.
Semmibe vesszük embertársunkat, de üvöltve tiszteletet követelünk magunknak, tankokkal, mindent akarunk, de a kisujjunkat nem mozdítjuk.
Dereng némi pislákoló fény, a sötétben is lehet látni, de csak a fény, mutatja az utat, a kevés megérett, előbányássza a régmúlt tudást, összeilleszti a mával és együtt, egymásért teremt a pokolban paradicsomot!




Érzékeny változás!

 


Küzd az emberfia,
Változásban kel-pihen,
Van, aki tudja, nagy türelem
A társa, aki nem, tovább
Rombolja önmagát környezetét.

Már látható a hatás, tükör
Az arc, elárulja a gondolat
Minőségét, tettek eredményét,
Sokan álmodnak, tovább,
Ki felébredt, figyel és türelmes.

Nincs előírás, szabadon választott,
Félelmek nélkül indul, ki tud,
Halad, gyűjti a fényt, dereng,
Világosodik ahová lép, teheti,
Vigyázza a mindenség!

 

Valóban?

 


A szellem igazat mond,
Bevésődött az idők folyamán,
Hogy már nem hisszük a kérdést sem,
Itt az idő mélyen hinni,
Ez idáig kétségek között lebegtünk.

Az életvíz halad, jelez a bizonyosság,
Mindez elkeveredett a lim-lom közt,
Kapkod a negatív, be-bedob egy-egy
Aggodalom szilánkot, mindhiába,
A folyók nem kezdenek vissza folyni.

Kicsit visszavet, de nem mert
Hiteltelen, a hatalom szolgái
Nem mozognak társaik között,
Ha igen eltagadják valódi énjüket,
Itt már nincs vissza, egyre fénylik az új!


 

Arcnélküli kaszt!

Huszonegy-két évvel ezelőtt még voltak ott más emberek, ma már nem tudni kik is ők, nem dicsekszenek sehol.
Akkoriban elterjedt, a vállalkozónak még a bőre alatt is pénz van, ma azt mondják, adózni márpedig mindenhol kell, és példa a skandináv adórendszer, igen ott szigorúan adóznak, de van szociális háló, megfelelő bérezés, itt mi van?
Az emberek éhbérért dolgoznak a multiknál és mindenért fizetnek otthonaikban, parkolásért, egyszóval mindenhol mindenért, sokat dolgoznak, fáradtak, betegek, nem védi őket senki és semmi!
A kaszt fizetése pedig magasabb, mint az átlag honpolgáré és ők a hatalom, egy beteg társadalomban, mint mondani szokták „fejétől bűzlik a hal”!
Tömbházban kb. 30,000 Ft álltalányt fizetnek egy hónapban, fűtésre és meleg vízre, hol van ott a rezsicsökkentés?
Tisztelt Polgártársak, hol és miről beszélünk mi ma itt, már elfelejtettem?!

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 39
Tegnapi: 318
Heti: 776
Havi: 8 420
Össz.: 1 271 771
Oldal: Szösszenetek az Életről!Ma!
Tibeti gyógyászat - © 2008 - 2017 - tibetigyogyaszat.hupont.hu