Most kezdődik valami, ha elkezdjük!

 

 

Pünkösdi vigasságok…

Megálmodott házban, igazi tornáccal, három arasz falvastagsággal,
fagerendás alacsony mennyezettel, természetes hűvösség,
modern szigetelés nélkül!
Hófehér meszelés, hivalkodó külsőségek mellőzésével, egyszerű parasztház, ahol a pihenés többet ér sok csillagos szállodánál, itt patajon!
A vigasságok kis részben, búcsúfiával vetélkednek, igazi kézműves akad néhány, csikósok bemutatója kidolgozott mestermunka.
Látványos Turáni harcosok, eredeti Hun- Magyar öltözékben, felvonultak a közönség örömére, csínos barna menyecske, fedetlen vállakkal gyúrta a langalló, kenyérlángost, férfiszemek osztatlan, sóvárgó, kereszttűzében!
Kiváló íjászunk, készülődött a Dunát átlőni, sajnos nem láttuk vagy a légköri viszonyok miatt, avagy oly gyors volt a nyílvessző, hogy nem tudtuk követni.
Profi fogathajtókat láttunk nemes, okos lovakkal, vették az akadályokat,
megsimogattuk az szép lovakat, búcsúztunk a solti vigasságoktól,
jövőre ugyan itt, az idén reményeink szerint találkozunk,
Magyarosan Bugacon!

 

 

Beszélgettünk!

Mondtad szeretek beszélni, komolydolgokról igen, van, akivel igen van, akivel nagyon rövid vagyok.
Keresem a hasonló rezgésű, gondolkodású embereket, mert alkotni igazán akkor tudunk, ha egymást segítjük, tanulunk, tanítunk, észrevétlenül.
A következő beszélgetésünk bízom benne, rólad szól, kíváncsi vagyok a véleményedre, mert érzem, oka van, hogy keresed a másik oldalt is.
Köszönöm, hogy velem voltál, újból szeretnék veled beszélgetni!

 

 

Kutatni!

A megoldás bennünk létezik, keresni-kutatni kell,
 mert ma még nincs, holnap meglesz.
Sokat beszélgetünk, egy-mással, veled, veled és veled,
 értekezünk az életről, múltról, jelenben a jövőnkről.
Érik, érlelődik, érzem, és te is fogod, mert mindannyian akarjuk,
eljött az idő, rétegeket ki kell zárni, egy egészben gondolkodom.
Mindenki felelős a saját gondolataiért, de tetteiben felelős mindenkiért,
 nincs ítélet!
Ha valami negatív, hátrányos, nekem nem tetsző dolog ér,
 önmagam tisztítom ez által a külső világom is megtisztul,
 mert jót-nem jót tapasztalni kell, ha középre tartok.

 

 

 Hangulat…

Változásban egyfolytában, így változik a hangulatom,
néha bent járok a pokol legsötétebb szintjein,
a vágható sötétben is keresem a kilincset.
A másik oldalon nem megyek fel a magaslatra,
megállok, ott ahol már látszik a tetőfok,
ennyi elég, már érzem a szeretetet, fogom a jégtömböt,
olvad a kezeim alatt, mindig győzelemre áll a zászló,
csak erősen markolni kell a rudat!

 

 

 

 

A Púpos!
(Avagy rajtad a paraziták hada!)

Szépen csillognak fogaid, sárgán, fehéren,
biztosítva használhatatlan, milliókért talán fehér.
Fejeden a beültetett szőrzet, jól mutat,
műmelled hegyesen áll, mutatja az irányt.
Munkád értékét osztják-szorozzák, neked jut is marad is,
 az igazadat védi sok, taláros valaki,
 ha tévednek, nem törődik veled senki.
Mázsás terhet cipelsz hátadon,
sort áll a vérszívók serege, türelmetlen mert kevés a donor,
púpod egyre növekszik, pokol kapujában állsz,
emeld le terhedet, jó szívvel ajánld Lucifernek!

 

 

 

Hagyaték!
(Avagy a vaskori ember végrendelkezése!)

 

Minden ingóságot, javaimat, tiszta szívvel,
 szeretettel hagyományozom a felsorolt személyekre, szervezetekre!
Banki értékpapírban, kézpénzben, kamatozó hiteltartozásaimat a
Nemzeti Bankra hagyományozom, forgassa türelemmel!
Minden adótartozásomat, melyet hosszú évek, évtizedek,
 évezredek alatt felhalmoztam, az adóhivatalra, dolgozóira testálom,
 osszanak belőle apanázst!
Terhelt, jelzálogos ingatlanaimat, kastélyaimat a
 végrehajtók szíves figyelmébe ajánlom, vonják ki belőle részüket!
Utoljára, de nem utolsó sorban, több tonna trágyát ajánlok azon

 személyek részére, akik hosszú évek, évtizedek alatt kirabolták az országot,
terítsék szét a trágyát, műveljék a földet egészséggel!
Mindent meggondoltam, megfontoltam, saját akaratomból
 így határoztam, így legyen! Isten veletek!

 

 

 

Esik…

Sír és sír a természet, hullatja áttetsző könnyeit,
rendezi dolgait a terv szerint, látszólag esetlen.
Fejlődik a dudva, zöldell a határ, madarak éneklik,
van remény, emeld, fejedet nézz a vízzel szemben,
 halványan látszik a kék.
Éltető víz, hozza a fényt, tisztul a lég,
 csillog a szemekben a holnap!

 

 

 

 

Idődimenzió…


Fut, megáll, lassul, elindul, gördül, és nem kopik,
egyszerre visz-hoz mindent,múltat-jelent –megvalósulást.
Mérni értelmetlen, mert nincs eleje-vége, van, reggel-este,
 évszakok, kezdődik elölről, végtelen egységben az egésszel.
Gondolni miért van, értelmetlen, a holnap, ha lesz,
ici-picivel jobb!

 

 

Áldott hétköznapok!

Nem számít, mások mit szólnak rólam, fontos, amit én gondolok.
Igenis tudom irányítani gondolataimat a megoldás irányában,
 tegnap szólt az angyal, jelezték a megoldást, szeretet,
 hangja kiscsengettyű módján hatott rám.
Átmelegített, erősített, megtaláltuk a keresettet,
 így kellett lennie, a körülmények nekünk alakultak.
Elkezdtük, nem hagyjuk abba, mosolyog bennünk minden sejt, örül a világ!
 

 

 

 

 

 

Félelem!

Érződik, benn van a hétköznapban, valamit éreznek,
tudnak azok, akik ott ülnek a tűz közelében, mentik a semmit.
Mentik azt a légypiszkos valamit, amivel hizlalták önmagukat,
 és mocsárba taszították társaik millióit, évezredeken keresztül, bűntelen.
Isten nem bottal ver, szokták mondani, nincs mit félnie annak,
akitől már elvettek mindent, hatalommal, teszi dolgát szorgalmasan,
 éli sorsát mosolyogva, hite szerint.
Népeket, Nemzeteket, romba döntők, hatalmat gyakorló élősködők,
van mitől félnetek, önmagatoktól!

 

Föl-emelkedés!

Lehajtott fejek menetelnek, csak ez látszik,
 vajúdva inognak ide-oda,
keresik az utat, szigetet, oázist, belül.
Fondorlatosan araszol a gondolat, cikázik, merően kutatja az irányt,
néha kinéz kintre, odakint öreg sötét hömpölyög,
a fény maga előtt darabosan görgeti.
Nincs megállás, szakadék szélén nyögve sóhajt, belezuhan önmagában.
A fejek lassan emelkednek, csillog szemekben az értelem,
 angyalok kórusa távolból  erősödik, a tekintetek megtisztultak!

 

 

 

Példakép!

Igazi Sportember, minden szinten már eluralkodott a pénz,
te akkor is maradtál itt a csapatnál, fogadott hazádban,
emberileg is példa vagy a következő nemzedékek számára!
Neveld az utódokat itt és másutt, térj vissza mindig hozzánk, várunk.
Az életed legyen olyan, mint pályafutásod volt ez idáig, kívánom
Szeretettel neked, igaz Ember vagy Csárli!
Köszönöm!

 

 

Éberen hittel!

Holnap jön, már más, mint az előző,
nem roskadunk rozsdásan a földre,
emeljük egymást, ma elmegy valaki,
holnap jön helyette más, szeretettel.
Tudni kell az erőt, kapni-adni, egyaránt,
az Isteni erő, létező, már tudom, ha szenvedek
is  szeretem és köszöntöm őt a megfoghatatlant
 mert én vagyok az ok-okozat a létezés valamennyi síkján!
Emeljük egymást ma, holnap és az után!

 

 

 

 

Találkozások!

Hordozzák a mást, benn van az erősítés,
megerősíti az érzéseimet, tiédet, oda-vissza.
Vannak fellángolások, ódákat zengnek,
 majd másodpercek után ellobbannak,
kihunynak és nincs felelet, a felelősség már nem kell,
könnyű a semmi, látszólag nincs elszámolás.
De jön más, helyette más, mert nincs megállás,
küldik, ahogy a Sámán mondja,”jönnek-jönnek,
mások jönnek, megint jönnek”.
És átfordul a kerék, nehéz vért izzasztó munka lesz,
de kezdete valami másnak, tiszta égszínkéknek!

 

 

 

Nézem a felhőket!

Lefeküdtem a fűben és gyerekként csodálattal néztem a felhőket, elképzeltem puhának, bársonyosnak ugyanakkor erősnek, amely elbír engem.
 Lóbálom a lábam és nézem a lenti világot, integetek, de nem int vissza senki, megérint egy nagyon szép Angyalka, megfogja a kezem, indulunk, megsimogatja az arcom én az övét, kinyitom a szemeimet, fekszem a fűben, nézem a tiszta fehér felhőket!

 

 

 

Angyali beszélgetések…

Igen, régóta kereslek, minden szinten, tudtam, éreztem,
a rokon lelkek találkoznak, útjuk összeér.
Beszélgetés, írás, gondolat, harmóniát teremt, köztünk,
 tanulunk és tanítjuk egymást, ha ráérzünk közös dolgainkra,
csodálatos jövőt építhetünk, Itt és Most!
Nem bántok, és túlzottan nem dicsérek,
a szívem tisztán érez, téged, egy szerény Angyal van velem,
 most már még erősebb vagyok, veled!

 

 

 

Az, után…

Sokan vannak és jönnek-jönnek, végelláthatatlan sorokban!
Csíkos pizsamanadrágosok, megszűnt az utánam-előre.
Zsíros hatalmi pozíciókban totyorgók, most állnak azok előtt,
akiken átnéztek, dölyfösen, akiknek vérét szívták, végtelen!
Megtiltom, letiltom, végrehajtom, elzárom, urai pohár vízért,
falat kenyérért esedeznek, akiktől eddig mindent elvettek,
 azok adnak most is és irányítják, tanítják a munkát,
 vaskor félre sikerült egyedeinek!






 

Morzsák…

Innen-onnan, éber tekintettel csipegetek, lazán,
először még nem tudom mire lesz jó, próbálgatom,
ha működik, beépül, javára válik a holnapnak.
Sokan odaérnek, rájönnek a dolgok csak úgy működnek, ha teszünk értük,
vasakarat, kitartás megszüli a jövőt, morzsát csipegettem, megint,
beépült, valamelyik holnap, hozom a kenyeret!

 

 

A fény tiéd…

Lépj be az ajtón, mindig is nyitva állt,
nem vetted észre, figyelmed máshol járt.
Kimondják könnyen, pozitívan gondolkodni,
 nem ítélkezni, vissza találni a szív szerető szféráiba,
belül megtalálni a követendő utat,
nem egyszerű több ezeréves múltat leseperni.
De te tudod, mit tegyél, a legnehezebb időszakban is,
szeress-szeress és szeress, semmi nem téríthet el,
ha megremegsz, mond a következőt: „Legyen meg a te akaratod,
 Gondoskodj Te”!

 

Az Ember!

Most már halványan dereng, látható,
 ki mit szeretne, milyen ösvényen jár!
Kéz a kézben mennek, fény és a szeretet,
eggyek ők, de jó, így mert kétszer fogadjuk be őket szívünkbe,
oda ahol az asztalhoz mindannyian leülhetünk.
Mély tisztelettel ott ülünk, merítünk a tálból,
annyit amennyire szükségünk van, jut mindenkinek,
egyformán éhesek vagyunk, a szeretetre, most már emberek vagyunk!

 

Keskeny átjáró!

Minden kérdésben visszatér, mikor?
Én sem tudom, alkalomadtán tudatják velem is,
 én is figyelek, kérdezek, értékelek, közben vért izzadok.
De nem adom fel, visszavonulok, gyűjtöm a még több tudást,
 akkorra amikor szükséges, vannak igaz tanácsadóim,
 elfogadom, tisztelem őket, valamit nekünk, nekem, igen nagyon
meg kell tanulnunk, veretes feladat, tudom!

 

 

Férfimunka…

A helyi újság címlapján, elégedetten mosolyog egy-néhány”nagy” ember,
szinte simogatják a több ezer kilométerről ide származott burkolatot.
Az arckifejezések sugallják, mi mindent megtettünk, a helyi vállalkozó
sajnos megkésett!
Uraim, ez férfimunka volt!

 




Küszöb…

Ki átléped, hagyd kivűl gátlásaidat,
Előítéleteidet, vetkezd le az embertől kapott
titulusokat, felejtsd el vagyonod, népszerűséged,
az anyag világhoz való ragaszkodásod.
Lépj be „tiszta” emberként, pőrén, egy valakiként a sok közül,
és megtapasztalod azt, amit eddig még nem tudtál,
kapcsolatba kerülsz igaz, valós, önmagaddal.
Hittel, alázattal távozol „Fehér ruhában” már más vagy,
 várlak vissza, szeretettel!

 

 

Be- tekints!

A séd völgyében ahol hajdanán elveszni hagyták a prémet,
megbúvik a vendégek örömére egy igazi gyöngyszem.
Finom étkek, könnyed szórakozás, pihenés várja azt, aki
nem csak betekint, be is tér a vendéglátás nemes templomába.
A tulajdonosok, személyzet csupa kellemes ember, értik dolgukat,
ma-e nehéz embert próbáló időkben is a vendégekért dobban szívük,
nem hiába!
Mondom ezt minden részlehajlás nélkül, június idusán, itt a völgyben!
 

 

 

 

Szép…

Anna mondta, írjál szép verset,
az ihlet nem terem minden bokorban,
ha szépet akarsz, figyeld a szíved,
ontja a virágokat, illatos növényeket,
a földünk szebbnél szebb szimfóniáit.
Itt van minden előttünk, kicsit hátra kell lépni,
érzem a szelet, látom a fényt, tapintom a sötétséget,
simogató meleget, üdítő fagyos leheletet, kell ennél szebb,
ezek a valóság észrevétlen, megkerülhetetlen földi függőkertjei!

 

 

Oka volt!

Rájönni arra, semmi nincs véletlen,
 ok-okozat összefügg, édestestvérek.
Az ok megmutat valamit, ami téves út,
az okozat tanít, tisztit, mutatja a következőt,
mert utána gondolkodunk, ez így nem jó.
A betegség felhozza azt, amiben tévedtünk,
 feldolgozzuk, módosítunk, változtatunk,
rátérünk egy új útra, minden megállónál tanulunk,
többek leszünk!

 

A mi csapatunk!

Érzéseim azt diktálják az idén még jobb csapatunk van,
alakulófélben, tavaly még a pénz és egyebek nem engedték az álom beteljesedését.
Most ha hittel, alázattal dolgoztok, van remek edzőtök, segítitek egymást,
lelkileg felnőtök a feladathoz, eléritek a hőn áhított megérdemelt ünnepet.
A királynék városa és az ország büszkén ünnepel egy emberként veletek,
mindig segítünk, veletek vagyunk!

 

 

Létfertő!

 

Nehéz olyan világban mosolyogni ahol sötét agyszülemények irányítanak.
Lépten-, nyomon botlunk újabb-újabb negatív valóságban,
talán nem kellene észrevenni, de ha bedugom a fejem a homokba,
 engem látnak, ha én nem látok, akkor is.
Csak azt tudom, akarom javasolni, magamnak is, hogy nem föladni,
töretlen hittel menni előre, ha találkozunk másokkal, egymást erősíteni,
jobbá tenni, pozitívvá válni, vasakarattal.
Higgye el mindenki, megszüljük a változást, most ebben az életünkben!

 

 

 A létezés értelme!

Csak találgatjuk, talán, tanulni, alkotni, tapasztalni, tanítani, szeretni.
Tanulni egy életen át, ez alapfeladat mindenből leszűrni, megérteni,
fejlődni, rájönni.
Alkotni, létrehozni, megvalósítani az elképzeléseinket,
a természettel, összhangban, egymásért.
Tapasztalni jót-rosszat, nézőpont kérdése, feleslegesnek tűnik,
 különösen a rossz, de szükségeltetik, mert felemel, utat mutat,
irányt szab, lehetőséget ad, változtatni!
Tanítani önzetlenül, a megszerzett tudást átadni az arra érdemesnek,
istápolni, egyengetni a tanuló útját, viszi tovább, amit tanult
és többet ad  át.
Egyszerűen szeretni, csak halkan szeretni, tudni Istent-Jézust
a mindenséget érezni, együtt lüktetni az egésszel,
kristálytisztán ölelni azt, aki fogadja, szeretni azt, aki nem!
Talán ez vagy még több, amiért jöttünk, sokat viszünk, visszajövünk!

 

 

Támadás!

Vannak szünetek, olyankor piheg a lélek, gyakorol,
keresi az átható megoldást, kér, várakozik.
Őrült játéknak tűnik, mindig máshol támad a démon,
pofája változik, kéjes vigyor ül ki rajta,
bántja a legkedvesebbet, a gyermeket, jövőt.
A lélek nem engedi, óvja, védi az igazat, oly erővel,
 hogy uszálya elsöpri a szürke génhulladékot!
Fehér zászló helyett égszínkék emelkedik a magasba,
 lobog a szélben, elindul az akarat ármádiája és megtisztítja a földet!


 

 

A létezés értelme…


Nem tudhatom, saját szemszögből véleményezhetem,
de nem jelenthetem ki az egyedülit, haladok mindig más
 feladat a púpom, szeretném elhagyni, néha sikerül,
de mindig rám talál, jön velem.
Ha megerősödik a lelkem itt, mit jelent ez „odaát”, jelent-e valamit,
kipipálva az önmagam állította feladat sorokból, kezdem a következőt.
Futó pillanatnak tűnik az ittlétem, keresem a választ,
 lassan andalogva megkapom, mindig időben,
 érezhető a dermedtség időn túl, de belül oldható, minden képlékeny,
sokra vagyok képes, nem állít meg semmi és senki, csak a tévedéseim,
ideig-óráig, araszolva újra indulok.
Leírható értelmet hiába keresek, amit teszek, ami zajlik körülöttem,
az én gondolataim, másoké, talán ez?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Szösszenetek az Életről Ma!
Tibeti gyógyászat - © 2008 - 2024 - tibetigyogyaszat.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat