Nyílt levél Somlai Péter-nek!
Kedves Péter!
„Minden jóakaratú embernek…
…szóval sokaknak…
A CSEND-et csak zajjá alakítva vagyok képes visszadni-de Neki
KELL…
(s én örülök neki, Neki)
Somlai Péter
Mint tudjuk véletlenek nincsenek, kezembe akadt nem véletlenül nemrégen egy kis szösszenet, versecskék egy füzetszerű kiadványban.
Beleolvastam, megérintett a nyelvezete, életteli gondolatai, mondanivalója.
Elmondták a történetet Péter balesetével kapcsolatban, beugrott egy kép mintha az utcán már láttam volna az édesanyjával közlekedni. A minap kezembe akadt A tudott remény című válogatott versek kiadványa. Elolvastam megfogott, olyan ismerősnek tűnt, hogy miért? nem tudom, tiszta, egyszerű, de ugyanakkor őserejű gondolatok. Késztetést éreztem, felhívtalak telefonon, megbeszéltük a találkozót. Elmentem hozzátok, megismertelek Péter téged, az Embert, tudod az első benyomás mindig nagyon fontos, sőt a legfontosabb.
Beszélgettünk, Veled, Anyával-, Apával, mindenről a világról, az életről, egyszóval a Most-ról a jelenről a jövőről, abban a rövidke időben.
Megismertem benned egy olyan embert, akit a sors fizikailag megfogott, de lelkileg, szellemileg megerősített, példát szolgáltatva mindenkinek, mindenkinek, akinek még gondolatban is a feladom, szó jut eszében.
Bízom benne, tovább mélyül barátságunk, valami elkezdődött, megyünk tovább, várom hívásod az időpontok egyeztetésére.
Bízom magunkban, hogy a kapcsolatunk tovább erősíti fizikai és lelki egészségünket!
Ölel Barátod: Korponay Ferenc
„Altató-
Valamikor a XXI.század hajnalán
Valami szívdobbanás, ami fáj,
Mégis áldásnak gondolom-
valamikor a sírások közben,
pedig nem bántanak és bántanak,
csendes nyugalom Tőled,és
kavargó szellemek sötétje,aztán
a Perc,mikor a múlhatatlan
Béke istenei táncolnak bennem,
és a beszívott levegő csendes,mégis
elnyomja hajnali virrasztásaim zaját…”
Somlai Péter