Minden gondolatunk fejlődést jelent,egymásért fejlődünk!
Egyedül!
Sokszor egyedül vagyok, még akkor is, ha sokan vannak körülöttem, a gondolataim veled vannak, talán tévedek vagy tévedtünk mindketten, mert csak akkor gondolunk a szeretett személyre, ha van kapcsolat és ő is gondol ránk!
Kapom a választ, legyek türelemmel ne siettessem a virág növekedését, mert mindennek van ideje, amit ki kell várnunk, mert még nem érett meg.
Amíg érlelődik addig is tegyünk kis lépéseket, a megoldást megtaláltuk, használjuk ki az együtt léteket, mert segítjük, gyógyítjuk egymást a puszta együttlétünkkel, e-sivár világban ez is nagyon-nagy dolog, oázis a sivatagban.
Én nem szeretek egyedül lenni még gondolatban sem, át kell néznünk a korlátainkon és mögötte meglátjuk a szebb világot, amit csak mi építhetünk föl, mert a megbízást megkaptuk, éljünk vele!
Várunk egymásra!
Azt mondom, leteszem a lantot és várok, élem a sorsomat.
Nem gyorsítok semmit, türelmes leszek, nagyon nehéz, itt is le kell győznöm önmagam, mielőtt föladnám sikerül!
Most nem keresek senkit, érdekes nem? Engem keresnek!
Keresni fog ő is, akinek szüksége van rám és nekem őreá!
Úgy gondolom sikerül, hiszem, hogy sikerül!
Szerelem!
Kedvesem, nem tudlak úgy szeretni, hogy szerelmet hazudok,
csak tisztán, ahogy az érintetlen forrás a felszínre tör, azért mert
új élet fakad a nyomában, a fű a virágok megannyi élet mosolyog.
A szívem mindent elárul, a gondolataink együtt vannak, szavak nélkül is, megtalálják az utat és boldogok, ők már tudják mi az igazi szerelem, amit mi
még csak kerülgetünk.
Eljön az idő és mi is fölnövünk, fölnőttek leszünk a szó nemes értelmében, érettek arra, ami maga az élet, egy új Élet!
Valami!
Valamit tudok? Vagy semmit!
Jön, amit várok, az álmaink, megérzéseink igazat mondanak!
Mikor jön?
Akkor, amikor megértünk rá és belül minden rendben van!
Tőled nem kérdezem, mert nincs itt az idő, ha olvasod biztos megérted?!
MEG!
Kedvesem…
Ki vagy Te?! Az, vagy aki megtart, vagy aki kiszakít és ráébreszt,
nem jó helyen vagyok, várlak!
Naponta történnek velem apró csodák, olyan amit eddig észre sem vettem, figyelek a benső dolgaimra, kimondom, és Te jelezni fogsz,
most már sok mindent megértek és Téged is megértelek!
Nem tudom!
Figyelmeztetett a jóskönyv (Ji-King) ne forduljak, menjek észak felé,
de én csak arra akartam menni, miért nem tudom, ha rájövök, megmondom magamnak.
Feltéve, ha szóba állok magammal, mert biztos oka van mindennek, sokszor nem tudom felfogni a cselekedetek miértjét, talán ezért is kell egyre mélyebben foglalkoznom az emberi lélek rejtelmeivel.
Nem lehet előre tudni, hogy két lélek miért találkozik, mi lesz a vége, mit hoz a jövő, van, aki előre vetíti, ha majd vége lesz, ígérd, meg nem gördítesz akadályt, ezt megérteni, fölfogni nem lehet, talán ő sem tudja?!
Nekem a Szerelem Szent és sérthetetlen, úgy nem tudok szeretni, hogy közben mérlegelek, többek közt ezért is kiismerhetetlen az emberi elme, mind-mind egy külön világ.
Mit tanultam belőle? még nem tudom, ha majd rájövök, leírom.
Ha valaki magára ismer az csak a véletlen műve!
Láttalak.
Nem tudom, lehet, hogy csak érzéki csalódás volt, de úgy tűnt a valóság
vesz, ölel, körül bennünket, álltunk és néztünk egymás szemében,igen ott benn!
Megszűnt az idő a pillanat létezett és az volt maga az örökkévalóság.
Az érzés leírhatatlan, láttunk mindent, egyszerre mindent ott a mostban
Te voltál-Én Én voltam-Te, Egyek lettünk újra, a fény ragyogott, Nekünk!
Ölelés!
Most kell önfeledten szeretni, ily nehéz időben, nem mérlegelni.
Most öleljük meg egymást, behunyt szemmel és meglátjuk a fényt.
Nézzünk egymás szemébe,látjuk a Mindent!
Hol vagy?
Te vagy a másik a lelkem fele, valóban az érzések hasonlóak
és még több minden!
Talán idetévedsz, olvasol a bensőm néma feleleteiből.
Amit gondolok Te is érzed, meg- érzed.
Valami láthatatlan incselkedik most itt velünk.
Hogy mi az?
Talán a szívünk, akkor, uccu, neki figyeljünk rá!