A Házasság!
Nagyon összetett dolog, milyen a jó házasság, szerintem talán senki nem tudja.
Kívülről egész más megítélni más házasságát, mint a magunkét, ítélni nem is szabad csak észrevételezni, véleményezni.
Benn élni valamiben, és ha vége van értékelni intelligensen, józanul, elválni szeretettel.
Ez hatalmas feladat, nem mindig tudjuk megoldani, bölcsen!
Esküszünk, hogy egymást jóban-rosszban… stb., sokan azt mondják nem szabad megszegni, igen csak nem tudjuk, a puding próba alatt mi történik.
Hosszú évek alatt az élet kihívásainak hogyan tudunk mindketten megfelelni, nemzünk utódokat, látszólag minden rendben van, de csak látszólag!
Valami elromlik, mert nem tudjuk megoldani feladatainkat és mindketten hibásak vagyunk.
A rossz házasságot fel kell bontani, látszólag megszűnik egy bizonyos biztonságérzet, tartozni valahova, de nem minden áron.
Valamikor az őseink leélték életüket, szenvedve egy rossz társ mellett örökítve a mintát az utódoknak, igen mert a gyerekeinknek mi vagyunk a minta az etalon a példa, innen merítenek.
Egy válás után úgy kell embernek maradnunk, hogy nem hangoljuk a gyerekeinket egymás ellen és közösen finanszírozzuk a nevelés és tanulásuk költségeit.
Az eltávozott volt házastárs valószínűleg megtalálja az új társat és lehet, hogy csodák csodájára talán még boldog is.
Az úgymond elhagyott házastárs, ha nyitott szemmel jár, a világban csodálkozik, ha megtetszik valakinek és kölcsönös a szimpátia, akkor döbben rá mit csináltak rosszul és meg kell tanulni az újat jól tenni, ha nem megy, akkor tovább menni!
Nem lehet pálcát törni, mert minden kapcsolat egyedi és megismételhetetlen, nincs befejezés menni kell tovább és hittel meg találjuk az új társunkat!
Egymást akkor Szeretjük igazán, ha nem a vagyonát a titulusát figyeljük, hanem az Embert
az embert önmagáért a hibáival együtt a szívünkre hallgatva!
A Házasság, a társkapcsolatok, mint minden egyéb az életünkben az élet iskolájának az egyik legfontosabb megoldandó dolgozata, Élet- feladata!
Korponay Ferenc
Valami nem működik!
Valami van a levegőben, szokták mondani, igen, egyre több házasság, kapcsolat bomlik, hosszú húsz-harminc éves „együttlétek válnak semmivé!
Szándékosan mondom az együttléteket, valószínű már nem működtek régóta csak szenvedtek egymás mellett.
Keressük a miérteket, elsősorban a pénz hajszolása kiégette részben a kapcsolatokat, utána a stressz következik, abból adódó fáradság, kiégés, túlhajszoltság.
A fiatalok pedig nem mernek kapcsolatot létesíteni, mert bizonytalannak látják a jövőt, igazuk van!
Nagyon nagy a felelősség, ahol még működnek a dolgok, nagy türelemre van szükség és megtalálni, keresni mindig a megoldást!
Akik pedig már külön vannak, keresni, kutatni, nyitott szemmel látni a szívünkre hallgatva szükséges újra új kapcsolatot létesíteni, mert társas lények vagyunk, vágyunk egymásra!
Fel kell mindenkinek dolgozni miért jutott idáig, hol követte el a hibát, és tovább lépni, mert ha nem tesszük meg elégünk saját önsajnálatunkban és nincs tovább!
Tudnunk kell nem feladni, mert nagy feladataink vannak, nekünk kell megújítani az életünket, elsősorban belül önmagunkban, amikor már érezzük az erőt, sugározzuk a külső világunkban, megtaláljuk társunkat!
Jelenvilágunk nagy változás előtt áll, bele kell nézni egymás szemébe, fogjuk, a kezed-kezem, ne engedjük el, az életünk így teljes egymással, mindig egymással!
Korponay Ferenc
Szeretlek…
A sors tenger őrült hullámokat gerjesztett,
A mindenség csendesen pihent, figyelt,
Összerakta az életünk lehetséges mozzanatait.
Találkoztunk te meg én, vad, rideg voltam,
Te tiszta szerető forrás, üde lehelet, léteztél,
Nincs, szó mely kifejezi hódolatomat, neked.
Életfánk két egészséges gyümölcsöt
Termett, nem csak nekünk, kirepültek de,
Mégis itt vannak, együtt velünk, s-nekünk.
Hiányt is szenvedtél, jóban, rosszban mégis
Kitartottál, mellettem, bocsáss meg nekem,
Többet szerettem volna adni, de nem tudtam.
Értékes gyümölcsöket neveltünk,
Csodás, Anya-asszonyként élted-éled
Életed, adsz és adsz, légy résen tovább.
Életünk harmada köszön az ablakon,
Kérlek légy társam e-forgásban, itt,
Térden állva kérlek, bocsáss meg nekem, szerelmem!
Korponay Ferenc