Tibeti gyógyászat

A gyógyítás kezdete, története.Tapasztalatok, tanulás és siker. Fiam betegsége miatt indultam el a keleti gyógymódok megismerése,alkalmazása irányában 16 évvel ezelőtt.

 

 

Az élet forrása!

 

 

Csillog a szemed!

Lehúz az élet, rossz kapcsolat, zsákutca, fénytelen a szemed, bánatba hajlik a tekinteted, nem látod a kiutat!
Emeld fel a fejed, fogadd el a segítséget, ölelést, simogatást, jó szót, nézz a szemembe, fogom a kezed, van remény!
Látom, már mosolyognak szemeid, ragyog csinos arcod, már látszik a kikelet, belül megváltozol, a külvilág szeret téged, a sorsod te irányítod, negatív gondolatokat engedd, a szél vigye, vedd észre és ragadd meg a szépet, jót, mert már veled vannak, csak nyújtsd ki a kezed!

 

Találkozás megint!

Minden találkozás valamit jelent, van, mikor azonnal tudjuk, van mikor később, rájövünk!
Már találkoztunk korábban, de elengedtük egymást, nem volt itt az idő, most itt vagyunk megint!
Szeretek veled találkozni, beszélgetni, szeretem a hangod, jók az együttlétek, természetes, megnyugtató, bensőséges!
Itt tartunk most, a folytatás rajtunk áll, vágjunk bele, csapjunk a lovak közé, a további versikék majd elmondják!
A gondolat nagyon szép, megvalósítás a miénk, süt a nap és esik, így csoda együtt!

 

Álom?

Látlak, gondolatban tisztán, üdén mosolyogsz, már múlnak, távolodnak a gondfelhők, tisztul a tegnap a ma, holnap már más!
Megyünk a holnap és az azután felé, várjuk, eljön, lépteink csendesek, odaérünk, megállunk, többi már a jövő!

 

 

 

Kortalan szerelem!

Ha érzed az érintését, ragadd meg a köpenyét és kapaszkodj, óvatosan, fürkészve, csak fokozatosan átadva magad a csodálatos érzésnek!
Csalódások mindig voltak-vannak, az ilyen gondolatot el kell engedni és bízni ez most más lesz, hittel, alázattal fogadni, adni önzetlenül, és így kapsz, mindent!
Ha nincsenek kétségeink, bizalommal tekintünk a mában, levetjük gátjainkat, akkor, de csak akkor olyan érzéseink lesznek, amit leírni nem lehet, nem is kell, érezd!

 

 

Gondolat veled!

Gondolatban nálad jártam, egy szál vörös rózsát és szeretetet vittem neked, elfogadtad, csókkal érintettem kiskezed, az orcád, viszonoztad!
Megsimogattam hajad a széllel, permeteztem tested esőcseppel, mosolyt küldtem éltető napsugárral, igaz szerelmet, gondolattal!

 

 

 

Mi a szerelem?

Két ember, nő-férfi vágyakozása a boldogságra, a lélek elindítja, a fizikai test teszteli, fontos a látvány, az illat az íz!
Egymásnak ők a legszebbek, minden szempontból a legkiválóbbak és ez így van rendjén.
Szerelem, a mi világunkban az egyik legszebb szó, hanem a legszebb, mindig szeretnénk szerelmesek, lenni!

 

 

Mond mi ez?

Találkoztunk, te úgy gondoltad mégis eljössz velem a hőségbe, talán jól éreztük magunkat, nem bántuk meg, incselkedtünk, de az egész visszafogott volt, olyan igenis nem is!
Szeretünk együtt lenni, valóban, talán ki kell mondani, majd az idő felel minden kérdésünkre!

 

 

 

Szó-tett!

Nem tudhatom mit ér így, két ember, a vágy létezik, de sem szó, s tett nem mutatkozik!
Mondjátok ki az igazat, érintsétek egymás testét, feloldódik a gyémánt, egyesül az élet, a nő és férfi megleli a boldogságot, együtt minden más, nem számít, ha pőrén vagytok, nincs egyebetek a szeretetnél, most teremtsetek sok apró csodát, itt az idő!
A szó és a tett megnyílt, rajtatok a világ szeme, a sivatag édenkerté változott!







Engedd!

Segíteni szeretnék neked, engedd, bújj ki a szorításból és harcolj magadnak időt, ne engedd, mert a sötét föléd kerekedik, tudom, neked van igazad, de keserű igazságod van!
Ne add fel, gondolkodj, mit tehetsz önmagadért, te vagy a döntnök, itt és most!

 

 

 

 

Gondolat!

Kedvesem, engedd a gondolataidat szárnyalni, képzelj boldogságot, szépet, jót, huss, már tovatűntek a szelekszárnyán, célba érnek és rövidesen megvalósul az, amit szeretnél!
Gondolataidat senki nem veheti el tőled, nem láthatnak bele és nem befolyásolhatják, a külső világ most nem számít, a szíved az igazi középpontod, kis szíved a helyén van, ott mindent elérsz, megkapsz, mondd ki és a tiéd!

 

 

 

Lágy szellő!

Állsz a természet ölén, egy tisztáson, arcodat lágy szellő simogatja, hívsz, már ott is vagyok, érintem selymes hajkoronádat, csókot lehelek szép orcádra!
Egymásra nézünk, az idő megáll, a tér képlékeny, rezeg, pulzál, a lelkek összeölelkeznek, lágy szellő fújdogál!

 

 

Érik…

Minden találkozás többet ad, lassan de biztosan érik, amit szeretnénk, amire vágyunk, ami hiányzik.
Egy szó, hang, érintés, jelez, közvetít valamit, ami csak nekünk szól, neked-nekem!
Kipattant a rügy, olyan jó megvárni, míg beérik!
Most türelem kell, csak így lesz ízletes az érett gyümölcs!

 

 

 

 


Szeress…

Ne mérlegelj, söpörd el a gátakat, ne törődj az elvárásokkal, add át magad a tiszta, makulátlan szerelemnek!
A szerelem két emberé, nem másoknak felelünk, csak magunknak, nem számít, ki mit mond, az számít, mennyire tudjuk egymást elfogadni, becsülni, tisztelni!
Szeress úgy, hogy tudod neked sem nekem nincs vagyonunk, csak önmagunkat adhatjuk, de tisztán!

 

 

 

Várni-, Várni…

Nem tudhatom, mert az idő relatív, de most már nem gyorsítom, engedem a szabad folyást, várok és figyelek, elvárlak!
Nem vagy idegen, már találkoztunk valamikor, valahol, jelentősége nincs, mert az elmúlt, ami itt áll a küszöbön azt kell megéreznünk és fogadni, fogadni, mert szeretnénk belépni mindketten valahová, oda ahol a csodák vannak, hol vannak?
Bennünk, benned-bennem, meglátjuk és belépünk oda a szentélybe, akarod-akarom?!

 

 

Úton!

Nem járható az út, mély, sáros, bakhátas, ha jön a szekér és nem akar felvenni, nem kapaszkodom, nem szabad felugrani, mert bármikor ledobhat, és csak csalódás marad utána!
Megyek tovább, keresem azt, aki keres engemet, figyelünk mindketten, a sors rendezi az utakat, a szekér üresen közeleg, egyszerre szállunk fel rá, egymásra mosolygunk, ragyog az élet, mi megyünk tovább!

 

 

 

Oldódás!

Old fel gátjaidat, engedd a lelked szabadon szárnyalni, mély lélegzetet végy, szívd magadba a fényt, fújd ki a sötétséget!
Nyisd ki szívedet, láss, lásd a szíveddel azt, amit szeretnél, vedd észre, már ott áll melletted!

 

 

Szép a szemed…



Nézem a szemedet, belefedkezem, eltűnök benne, megfürdök a szeretetben!
Mert meleg szemeid sugározzák a szeretetet, tiszta jó lélek vagy, egy földre született Angyal, minden nehézségem ellenére boldog vagyok, mert vagy nekem!
Nem álmodom, létezel itt velem?
Érints meg!

 

 

 

Elképzelt valaki!

Az orcád szép, hamvas, szemeid melegek, szeretetet árasztanak, az alakod tökéletes.
Semmi különlegesség, tetszel, így vagy szép, mert én, annak látlak, valami megfogott, valami láthatatlan, nem látjuk, egymást mégis vonzódunk, de nem az elérhetetlen után, vágyunk egymásra, az igazra a valóságban!

 

 

 

 

Gondold át…

Téged taszít minden, ami én vagyok, hiába adtam önzetlenül, félsz és nem akarsz belegondolni a létezőbe, rábeszéled magad a másra, de érzed, tudod, hogy nem jó az, mégsem jelentkezel, mert nem akarsz azonosulni a többel, ami talán előbbre tart és ad, de még azt sem vagy ma képes befogadni!
Mész azon az úton, ami nem vezet sehova, és majd újra kezded, de akkor már más lesz a reggel és a nap, rájössz, hogy tévedtél, de nincs visszaút, mert már valaki belépett, elfoglalta a teret ahol a te helyed volt, te mehetsz tovább az élet tengerén, semmi nem ismétlődik egy elrontott életben!

 

 

 

Várj rám!

Menni fogok, eljő az idő, már úton vagyok, sok az útvesztő, tévút, ki kell ismernem magam, már álarcban itt voltak a nevedben, de lehullott a lepel, sors nem engedte, hogy belépjenek!
Meglátlak és tudni fogom, érzem, hogy te vagy, ott abban a pillanatban tudjuk, megérkeztünk!

 

 

 

 


Csillag…

Számolatlan csillag van az égen, mind-mind betölti értelmét, ők ott te pedig itt a földön!
Apró csillag vagy nekem mégis hatalmas, óriás, tisztellek, szeretlek, szeretlek, mert egy és megismételhetetlen vagy a mindenségben, nincs hozzád fogható egy vagy és leszel nekem!
Az életünk folyamán több csillaggal is találkozhatunk, csodálatos, egy mindig van a közelünkben, köszönöm neked!

 

 

 

 

Találkozás…

Megszólítottalak, kerestem a mindennapi kenyérhez a hozzávalót, te válaszoltál, készségesen, a szimpátia átölelt bennünket, elköszöntem.
Még tettem ide-oda néhány karikát, kifele jövet találkozott a tekintetünk, intettem, te is, jó érzés volt!
Megint menni fogok,szívesen,szeretném, ha újra találkoznánk!

 

 

 

Szállj madár!

Vigyél hírt a kedvesemnek, énekben-dalban mond el, hogy szeretem, gondolatban ölelem és csókot hintek az orcájára.
Megsimogatom, megfogom kiskezeidet, arcomhoz szorítom, suttogom a füledbe, szép a szemed, a hangod lágyan simogat, kecses a járásod, te vagy a minden, Angyal vagy nekem itt a virág palotában!
A madár visszaszáll hozzám, dalol, énekel, érzem itt vagy velem!

 

 

 

Gondolatok a szerelemről!
 Mult-jelen-jövő…

Az igaz szerelem nem vész el, nyomot hagy a lélekben, az első szerelem végig elkísér bennünket az életünk során, még akkor is velünk van, ha már eltávozott a szeretett személy!
Összeköt bennünket egy láthatatlan szál, ami nem akar elszakadni, próbáljuk elfelejteni, de nem sikerül, gondolatainkban megjelenik, és nem tudjuk elnyomni vagy nem is akarjuk, talán ez azért van, mert kölcsönös az érzés és onnan is hasonló gondolatok születnek és összekapcsolódnak a lelkek, múltban- jelenben- jövőben!
Hogy ez meddig tart, nem tudhatjuk, talán egy újabb találkozásig, a felelet bennünk van!


 

 

Érinteni…

Megérintettük egymást, létrejött valamiféle kapcsolat, valamit elindít vagy taszít, ha negatív önmagától feloldódik, megszűnik.
Ha az egymás iránti kisugárzás pozitív, keresni fogjuk a találkozást, mindketten, a vonzalom erősödik, mélyül, megteremtjük a lehetőségét az örömnek, boldogságnak!
Hogy ki kezdeményez, nincs jelentősége, mert ha van jelzés, tudjuk, érezzük, várjuk, viszonozzuk!

 

 

Szerelemmel szeretni…

Nagy kérdés, létezik-e ilyen, átélte-e már valaki, vagy csak egyoldalú vajúdás volt, nincs válasz, minden szeretnénk érezni a csodálatos leírhatatlant, mert az anyagi világban ott kezdődik a boldogság!
Minden azon múlik, mennyire vagyunk lelkileg fejlettek, valamint egymáshoz, hogyan tudunk felnőni, befogadni, elfogadni a leendő társunkat!
Az igaz szerelem nem mérlegel, nem keresi azt, ami elválaszt, keresi azt, ami összeköt.
Hogy milyen az igaz szerelem, olyan amilyen szintű két ember lelki fejlettsége!

 

 

 

 

Hamis szerelem!

Fájdalmas, lépten-nyomon bele botlasz, mint az összegyűrt lábtörlőbe, akik játszanak, az érzelmekkel csodálkoznak nincs a láthatáron egy igazi, akkor azonosulnak igazán a valóság eltépett darabkájával, amikor mossák a piszkos zsebkendőt a patakban!
Nem tudod kivédeni, mert maszkot visel, veled nem törődik, csak az egója a fontos, önös érdek vezérli, és azt el is hiszi igaznak!
Ha erős vagy megedződsz, tanulsz belőle, ha gyenge, akkor elvesztél!

 

 

 

Pici mosoly!

Ott voltam, nem viselek álarcot, csak miattad mentem, nem tagadom, bíztam benne látni foglak, megtörtént,” ügyesen kértünk” mindketten, mosolyogtunk!
Jó érzés volt, tudd, nálad van a pálca, jelezz, mert én nem furakodhatom, nem kaptam engedélyt, nagyon szeretnék mosolyogni veled!
Bízom, türelemmel várok, figyeld, belül mit mond a szíved, rá hallgass, merj nagyot álmodni!

 

 

Jó érzés…

Gondolok rád, gondolsz rám, mikor találkozunk, mint egy könyv olyanok vagyunk, az érzéseink nagy gyöngybetűkkel a mosolyban benn foglaltatnak!
Megszépíti a napunkat, hetünket az újabb mosolyig, közben a gondolataink találkoznak, szabadon, tiszta érzésekkel, ők építkeznek, készítik elő az újabb találkát, még közelebb hozzák azt, amiért érdemes, itt, most létezni!

 

 

 

 

Szeretsz?

Én igen, figyelem a szemed, mert mindent elárul, még ha te nem is akarod, elmondja titkaidat.
Te most még csak a gondolataimban létezel, de már érzem az illatod, a szellő meglibben, hajadon, ruhádon, mosolyod lágyan elvarázsol.
Egyszer megjelensz, kérdezlek, szeretsz?

 

 

 

Összecseng a gondolat!

Még ha nem történt is semmi, a gondolataink találkoznak, úgy érzem, találkoznak, mikor gondolok rád, gondolsz rám, nyugalom és olyan leírhatatlan kellemes érzés kerít hatalmában, szerintem ezt csak közösen lehet itt is ott is érezni, így gondolom!
Mondhatnánk azt korai mindez, mihez képest, most úgy tűnik, de ez bennünk van, majd elmondjuk, simogatja a lelkünket, ugye?
Most tudom, nem láthatlak, a gondolataimat nem veheti el tőlem senki!

 

 

 

Szeretni jó!

Oly nemes, szép szó, kimondani, meglágyul a gondolat, a mosoly valódivá válik, testben vágy ébred a szeretett személy érintésére, eggyé válni az ölelésben!
Szeretlek-Szeretsz-Szerelem az élet szentháromsága, szent szó csak akkor használjuk, amikor a szívünk szól, igen!
Szemben áll két ember, ajkuk szól, szeretlek, minden lüktet, harmóniában van a világ!

 

 

Ki mondjuk…

Két gondolat közt elfolyik, lassan elúszik a szó, látom, amint elhagyja ajkad, elolvasom, melegség önti el a szívem, én is úgy gondolom.
Nincs kérdés, sem válasz, érzések vannak, megerősítésre várnak, eljő az idő, csodák palotája nyitva áll, bemegyünk!

 

Szó!

Ezek szavak, csak jeleznek, a lényeg bennünk van, szemünk mondja, amit kell, amit kell!

 

 

 

 

Meglátni és…

Szerinted létezik? Szerintem igen!
Gondolok, miért rád, mert te is rám, valóban?
Látom az arcod, hallom a hangod, elképzelem azt, ami még csak gondolat, előre vetítem a jövőt, nem, csak vágyaim vannak, a realitás bennünk van, téged nem befolyásolhatlak, te sem engem, ettől még gondolhatunk ugyan arra!
Mindezeket finoman, érzékkel, egymás szemébe nézve, halkan szinte suttogva, más ne halja, megbeszéljük, nem szólunk egy hangot sem a szemeink egyeztetnek!

 

 

 

 

Beszélgettünk…

Úgy tűnt mintha már régóta ismernénk egymást, valóban nincsenek véletlenek, gördültek a szavak ütemesen, szinte zenéltek, nem akadtunk meg éreztük a ritmust, talán nem akartuk, hogy vége legyen!
Megérzések, vannak helyzetek, amikor úgy önmagától oldódik minden, beszélgetünk és jó érzés hallani egymást, olyan lágy, érzékeny lesz a légkőr, kitisztul a homály, megérint bennünket a tiszta valóság, csak beszélgettünk!

 




Nyílik a vörös rózsa!

Először csak bimbódzik, ki-kikacsingat a világra, ízlelgeti, még ne még korai, de szép.
Lassan növekedik, erősödik, belül érik, folynak könnyei, színezi önmagát, mert tetszeni akar, nem a világnak csak!
Éjjel lágy simogató éltető harmatvíz gyöngyözik hamvas zöld külső ruháján, reggel nevet a napocska, ránevet, érzékien nyitja, bontja, szirmait, boldog, aki látja, hullnak könnyei, akinek lelkét ajánlja!

 

 

 

Hidd!

Hidd, a boldogságot nem lehet megtervezni, csak jön, mint a lavina, elragad, ha nem figyelsz, boldog leszel!

 

 

 

Érzések…

Nem tudhatom, mit hoz a holnap, de én azt érzem, hogy valamilyen csatorna megnyílik, akkor mikor beszélgetünk, megdobban a szív, a görbe egyenesen lüktet, minden gát lehull, csak figyelj!

 

 

 

Ál-arc!

Vesd le az álarcot, add önmagad, az életed tiszta marad!

 



Lépések…

Lépések dobbanása hallatszik, oly erővel közeledik, szinte folyosót vés a levegőbe!
Megérkezett, itt van a boldogság személyesen, egyszerű szép ruhában itt áll és vár, most mi jövünk, rajtunk a sor!

 

 

Pillanat!

Csukd be a szemed, gondolj a szerelemre, csak egy pillanat, nyisd ki szemed, várj, nevess, ne hidd és megjelenik!

 

 

 

Befogadás!

Bátran nyisd meg szíved, ő tudja, mikor kell befogadni!

 

 

 

Akarod?

Kíváncsi vagyok a válaszra, nem zavarlak, beszélgetünk, minden közeledik, megyek hozzád, akarod?
Most két szó is egy regényt jelent, annyi elég a válaszra, mert a bizonyosság benne lesz!

 

 

Egy!

Része vagy az egésznek nekem mégis egy vagy!

 

 

Te vagy…

Mit szeretnék tőled?
Semmit, de mindent, ami te vagy!

 

 

Együttérzés…

Ez csak remény, mégis hiszem így van, mert nem lehet mosolyt, szeretetet hazudni.
Az együttlétek az a pár másodperc sugározzák azt, amire vágyunk, amit jelez a szívünk, megváltozik körülöttünk a rezgés, nehéz talán nem is lehet szavakkal elmondani, ilyenkor két ember érzéseit.
Érdekes nincs türelmetlenség, se-innen se-onnan, a lélek már korábban eldönt mindent, most keresik az eggyéválást, itt és most!

 

 

 

Hidd el…

Mostanában beszélgetek magammal, az „én” és a „szív”, megkérdezem, mit tegyek, természetesen az „én” előre tőr azonnal furakodik és válaszol, úgy tűnik logikus, amit mond, de megkérdezem a szívem is, ő egész mást javasol, csendesen!
Ezért a döntéseink visszafordíthatatlanok, mert később jövünk rá rossz „lóra” tettünk, hidd el kedvesem csak a szívedre hallgass és akkor az életed jó irányba csordogál!

 

 

Szép jó reggelt kedvesem!

Gondolataim vitték a szeretet energiáit, elfáradt tested és lelked befogadta, mindig fogadja, ha kéred.
Féltelek, de bízom, benned átvészeled a nehézségeket, megérted, átérzed a mai világot, hiszel magadban, lelked tettrekész, fogom a kezed, segítek, fogod, a kezem segítesz, szép jó reggelt kedvesem!

 

 

 

Hajnal…

Ilyenkor friss a gondolat, fejlődik, mert az a cél, kíváncsi vagyok milyen volt az „éteri randevú”!
Arra gondolok, hogy pihenten, frissen kelsz az ágyikódból, gondolataid visszafogottak, de mélyen bizakodóak, mert hiszel a jóban, szeretetben, önmagadban!
Nincs korán és késő, ami jön, időben van, észre kell venni, szép jó reggelt, napot, estét és álmokat kívánok neked!

 

 

 

Igazi találkozás!

Eddig csak futó „gondolatok”, percek voltak, hiányzott az igazi, tartalmasabb, most ma eljön!
Rajtunk áll, hogyan töltsük meg az időnket tartalommal, véletlenek nincsenek, tudjuk, most kiderül, mit szeretnénk, ha legyőzzük az „Én”-t, megkérdezzük a szívünket!
Nézzük egymás szemét, és már tudjuk!

 

Megszületik!

Kérdés, válasz, szimpátia, még egyszer búcsúintés.
Megint kérdés, már szándékos, ici-pici beszélgetés, mélyülő érzések, éteri kapcsolat, simogató érzés, helló, mosoly, kenyér!
Itt vagy, itt vagyok, most mi lesz?

 

 

Felemás bizakodás!

Elmentél, nem éreztem hurrá optimizmust, az egészben nem volt elutasítás sem bizakodás, olyan felemás érzések!
Már beszéltünk, megint visszatért bennünk a bizalom, érződik a ragaszkodás, talán nem elveszíteni a másikat érzés, nehéz kérdések, egyrészt zárkózottság valamilyen okból, másrészt, akit megégetett a tűz egykor, fél a szikrától is!
A szív dolgozik, oldja a gátakat, türelmesen teszi, amit tennie kell, feladatunk az elfogadás!



Érik!

A gyümölcs érik, nem szabad idő-nap előtt leszakítani, ő tudja, mikor jön el a nap!

 

 

A szemed!

Bele néztem, ragyogott, meghitt meleg volt, befogadott, hirtelen megráztam a fejem, ha nem figyelek, beleesek a szemed feneketlen mélységébe!

 

 

 

Várom!

Azt az iciri-piciri beszélgetést is várom, mert jelentősége van, minden belülről fakad, minden szó mutat jelent valamit, mondani szeretne!
A lelkek értekeznek észrevétlenül, lassan szűrnek, figyelnek, figyelmeztetnek, nem hiszünk nekik, pedig érdemes, mert az igaz ott van!
Várom, a mag, ha gondozzák, felnő, fejlődik, hogy mi lesz belőle, kiderül!

 

 

 

  Müller Péter :

 

 "Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.

Először meg kell érezned a lelkét...

Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei.

Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.

Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyört, és a hetedikben azt a szeretetet ami teljesen a tiéd.

Minden igazi nő hét fátyoltáncot jár, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed!

Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

 

 

 

Lassan…

Csak az igaz, igaz, araszol, andalog, ballag ez az érés, határtalan türelem legyen most a tarsolyunkban, különben elfújja szél még a gondolatainkat is.
Engedem vágyaimat, apró jeleket fogadtam, gondolataim felültetem”tiszta” fehér táltos lovamra, viszi hozzád azt, ami én vagyok, hozza hozzám azt, ami te vagy!

 

 

 

 

Ajándék…

Virághintó viszi hozzád a szeretetet, angyalok repítik hegyen völgyön át, célhoz ér a hintó, nyílik ajtaja, kiugrik egy kis kutya, csahol, mozog farkincája, ő a szeretet és hűség tiszta ajándéka!

 

 

Kellemes hiányérzet!

Valamit lehet állandóan fokozni, nap, mint nap újat felfedezni benne, lehet róla írni mindig mást, kicsit mást, lehet, igen lehet!
Mindig közelebb kerülünk egymáshoz, még ha oly távol vagyunk is, mert a jóérzésnek nincs határa, és vágyaink vonzzák a közelítő érintést, ilyenkor mindkét fél érzi, talán bevallja önmagának a létező valóságot!
A beszélgetést nem lehet abbahagyni, tudjuk, mindig nyitva marad, mert űr van utána, hiányérzet, amit csak az újbóli együttlét enyhíthet, részben a következőig!



Szó…

Nem kell szó, a tekintet mindent elmond, csak győzd befogadni!



Mosoly…
Küldök neked gondolatot, kapom tőled a mosolyt!

 

 

Szeretlek?

Még nem tudom, de azt igen, jó veled beszélgetni, együtt lenni, nevetni, meg áll az idő velünk, gondolataink száguldanak, érzéseink melegséget tiszta szeretetet sugároznak szerte széjjel, körülölel bennünket minden illatos virág!
Szeretlek, ha te is szeretsz!

 

 

Kétségek közt!

Mint minden más a virág is elhervad, szomorúan elveszti fényét, illatát, ha nem gondozzák, ápolják, szeretgetik.
Így van ez a bimbózó, kialakuló kapcsolatainkkal is, mert ha valamit nem szeretnénk, azt a kezdet kezdetén csirájában el kell utasítani, nem szabad játszani mások és saját szívünkkel, a páncélinget le kell vetni és tudni fontos, akarunk, nem akarunk belépni valahová, mert a folyóban is egyszer lépünk, a következő már nem ugyan az, már más a víz!
A tiszta pohár víz mindig egészségesebb, mint a cukrozott hamis, idd vagy öntsd ki és menj tovább!

 

 

A csoda!

Mire vársz? Azt hiszed, a csoda egyszer betoppan, nem, azért tenni kell!

 

 

Éretlenek?

Vagy még nem, talán még keresik, meg akarják ezt a világot újítani, nem tudom, nap-nap után ez számomra éles feladat, lecke!
Szeretnék adni-kapni, így van kezdetekkor, már itt megakad a fogaskerék, megrettennek, létezik ilyen, önzetlenül adni,”én zárkózott vagyok köszönöm, de nekem jó így, maradok a kalitban, igaz zárt, de így nem kell igazán önmagamat adni.
Nem kell nekem a más, maradok a lefagyott valóságban, gyömöszölöm a semmit, adok-adok, nem tetszik nagyjából semmi, fizikailag-lelkileg fáradt vagyok, észreveszem, majd egyszer meg állok, majd egyszer”!
Mindenkiben létező hibák száguldoznak, bennem is, már próbálom javítani, megújítani, magam, úgy érzem sikerrel, a megvilágosodás szerintem nem sötétben kezdődik!

 

 

 

Hiányzol te ismeretlen…

Úgy tűnik, nem lehet hagyatkozni arra, hogy majd betoppan, betoppan, de üres, nincs tartalom, gátlások, falak, előítéletek vannak, amelyeket meg kell oldani, de nincs hozzá mersz, bátorság, csak homokba dugom a fejem!
Meg kell tervezni, mint minden mást, elképzelni mindent mit szeretnék, milyen értéket, kire vágyom, mit adok, mit kapok, ha ezt nem teszem, akkor továbbra is jönnek olyanok, akik vágyakoznak, de még éretlenek, még várniuk fontos!
Legyél igazi nő, anya, társ, nézzünk mélyen egymás szemében, sokáig, ott derül ki, kik vagyunk valójában!

 

 

 

Elképzelt nász!

Létezik kórtalan szerelem, lehet, de még nem találtam meg, szeretni valakit csak önmagáért az egyéniségéért az embert amilyen, ahogy beszél, eszik, iszik, szeretkezik, talán ez az, de korántsem biztos!
Keresünk, mindig keresünk, valami hibát mindig találunk, elfelejtjük, a hiba megoszlik, ide-oda, talán egyszer felnövünk.
Érzem az illatod, egyedi, nézem a szemedet, állod a tekintetem, sokáig nézünk egymásba, harmatos a szemünk, csak a szemeink beszélnek, akarod, igen, fogom a kezed, ölelkezünk, a külvilág eltűnik, csak te-én vagyunk, vibrál az öröm, összeforr a test, egynek látszunk!

 

 

Csendes figyelem!

Észrevétlenül holnap ott leszek, figyelek, legfőbbképpen rád, titokban néha egy pillantás mikor nem figyelsz, biztos megérzed, te döntesz a választás tiéd!
Velem a realitás ott lesz csendben, kezemben egy szál rózsa, gyönyörködöm, simogatom, illatozik, nekem, ülök és várok a fátyol túloldalán!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 48
Tegnapi: 521
Heti: 569
Havi: 4 816
Össz.: 1 321 062

Látogatottság növelés
Oldal: Szösszenetek a szerelemről!
Tibeti gyógyászat - © 2008 - 2017 - tibetigyogyaszat.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: lenmagolaj - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »