Létezik igaz szerelem?

 

 

 

 

Mit teszünk mi!

Gondolkodtál már azon mit teszünk mi, miért találkozunk?

Néha e tézis bennem felötlődik, kérdésben, mit nyomunk el, elmegyünk dolgok mellett, fogjuk a foghatatlant, te felelsz önmagadnak?

Vagy félre teszed, mert jó így?!

Én néha elég többször legyőzöm az egóm és várok, mert a szívem csendre int, nem tudom az okot, keresem, sötétben, világosban, ha együtt vagyunk, nem keresek semmit?!

Nem ürességet teremtünk?

Kell egymásnak felelni és önmagunknak, mert így a „gyümölcs”ízetlen, romból, ha engedjük?!

A tudatunk feleletet vár, köztes állapot nincs!

 

 

 

 

Szép vagy!?

 

Talán szép a szemed, lehet kék, zöld, barna, tetszik a kezed, formás lábaid, érzéki combjaid, a bőröd illata, finom nem hivalkodó, mint a gyöngyvirágé, tapintása a legfinomabb selyem simogatása!

Minden megfog ami, aki te vagy, lehetsz rongyos, lehetsz dáma, látom a lelked, fehér!

Talán te vagy, talán nem, ki vagy te?

Dobd el az álarcot és mutatsd meg magad, várlak!

 

 

Szerelmes asszony…

 

Lehet, hogy létezik, még nem láttam, vagy mégis csak tévedtem?

Milyen lehet, odaadó, bájos, szép, okos, született angyal.

Van olyan, hogy egy asszony önzetlenül tud szeretni, adni, csak úgy önmagadért?

Ne bízd el magad férfi, önálltatás lenne, utópia, vagy mégis létezik Ő a szerelmes asszony?

Igen létezik, ki kell érdemelni, harcolni kell érte, nemesen, lovagiasan, teremteni és megjelenik, észreveszed, mert hirtelen jól érzed magad!

 

 

Ide kattintani!

http://www.youtube.com/watch?v=afYmnth9wu8

 

 

 

 

Várok rád…

 

Igen várok, türelemmel, még mindig nehéz, mert a köztes pillanatokban úgy tűnik, nem történik semmi.

Várok rád, aki megért engem, én megértelek téged, változásokon megyünk keresztül, fejlődünk a múltat feldolgozzuk és megtaláljuk a hangot, a tiszta hangot, mert tudjuk, feladatunk van nekünk, amit csak mi tudunk megvalósítani!

Ismersz, ismerlek, nincs jelentősége, mert ha jössz, tudom te vagy az, akivel találkám van, érezzük, a szívünk jelez, ez olyan jel, ami az életünket virágba borítja!

 

 

Ki mondja meg…

 

Ki mondja meg nekem, hogyan szerethetek valakit, mit látok meg benne, ami megfog, ami őt is megérinti?

Nem érdekel a neveltetés mit táplált mit ültetett tudatosan beléd-belém,hidegen hagynak a társadalmi elvárások,miért, jók azok mert valaki úgy gondolja úgy kell lenni és az szentírás?

A papokat ki nevezte ki Isten földi helytartóivá, ők önmagukat!

Én döntök a szívem által, és ha megérint a lelked, nem érdekel, gazdag vagy szegény vagy, lány, asszony, fiatal nem fiatal, ha te vagy maga a démon, vagy boszorkány az sem érdekel, én téged szeretlek, és ha te is szeretsz engem, megtaláltuk, akit keresünk!

 

 

 

Várni!

Igen most nem tehetek egyebet, türelmesen várok, néha belepislantok a napba, holdba, pozitívan, mosolyogva virágot szedek a réten!

Beszélgetek szellemi segítőimmel és önmagammal, úgy érzem, jó úton haladok, folytatom tovább és mindent megkapok, amire szükségem van, lesz!

Állok itt még magam, de már érzem, jössz felém, te, akinek jönni kell, mert mi ketten egyet szeretnénk!

 

 

 

Mi a szerelem?

Nekem ez, neked az, nem kell kimondani, látszik, nem szabad kételkedni csak érezni kell, látni!

A látás lehet, hogy elhomályosul, de csak azért mert a szemek is szerelmesek!

Minden egyszerre széppé, jóvá válik, állunk egy kopott, lepusztult épület előtt, én azt mondom, szeretlek, te azt mondod én is nagyon, egy csoda palota előtt vallottunk szerelmet!

A réten nézzük a természet alkotta virágokat, nagyon szép, természetes szépség, most minden más és minden olyan jó, most jó élni, dolgozni, aludni, létezni, veled!

Nézni a napot, a holdat és a csillagokat, az igazi, egymás szemébe nézni, ott van minden!

Ha mindenki egyszerre lenne szerelmes, jobb lenne, rajta hát!

 

 

Mit ér a vágy?

 

Gondolataim próbálom kordában tartani, nem sokszor tehetem.

Sok mindent megértek ez idő távlatából, sokat nem, az „Én”-t egy idő után le kell győzni, mert rossz útra visz, ha elnyomom a tiszta érzéseimet a lelkem megsérül.

Mit teszel te, elnyomod magadban, nem ülsz le beszélgetni a szíveddel?

Hogy nézel a saját szemedbe, mit látsz benne, a lelkiismereted számon kéri a mélyen megfogant igazat?!

Feltetted-e már a kérdést, ki vagyok én, mit szeretnék, a mostani döntésem milyen és mit ér számomra, kit csapok be, magamat vagy mást, inkább az egész világot?

Ezen kérdések felmerültek bennem, engedem őket szárnyalni, talán valahol megérnek, felragyognak a szemek és látnak vagy néznek a semmibe?!

 

 

Te-Én…

 

Furcsa fintora vagyunk e-létnek, te meg én!

A nagyszínpadon megjelentünk, titkolhatjuk, a lenyomatunk beleégett a kátrányszagú levegőbe!

Hiába kapkodunk, csak belegabalyodunk a lüktetésbe, elnyomjuk vágyainkat, de valahol a krónikában megjelenik.

Valami nagy feladatunk van, mert a hálót nem tudjuk elszaggatni, talán nem is akarjuk?!

A mindenség közepén állunk és egymásra várunk!

 

 

 

Nyílik a kapu!

 

A lélek figyel, villan a szem, létrejön a láthatatlan kontaktus, még észre sem veszed, de valami furcsa érzés kerít hatalmában!

A következő találkozás már mélyebb, úgy észrevétlen megy az idő, nem vesszük komolyan, jó volt együtt lenni!

Minden következő alkalom kicsit nyitja a rést, kiszűrődik a fény, már ragyognak a lelkek, mosolyognak a szemek, pedig csak kinyílt egy kapu!

 

 

 

Van remény?!

Nyitva van az ajtó, előfordulhat, hogy máshol is nyitva van, csak fel kell állni és menni, menni, rossz esetben szemben nem jön valaki, de jobbkor jön szemben, összenézünk és mögöttünk becsukódnak az ajtók!

Szó nélkül beszélgetünk, értjük egymást, gyönyörű vagy, nekem igen, hol voltál ezer évig, vártam, rád, én is, érdemes volt, igen!

 

 

Következtetés!

Nem tudom a miértet ma sem, az idő távlatából elemeznem szükséges, le kell a lelkemben zárni!

Most is vallom, igazán szeretni csak tiszta szívből önzetlenül szabad, önmagam adni, nem mérlegelni a körülményeket, nem engedni az ego irányítását, mert nagyon értékes kapcsolat tűnhet el a mindenségben!

Tegnap veled, holnap mással, ez számomra elfogadhatatlan, nincs rá magyarázat, a szerető szív ilyet nem tesz, mert ez méltatlan mindkettő fél számára!

Nincs mit mondani, itt a történés lezáródott, az ajtó nyitva, de csak tiszta szívvel szabad és lehet belépni!

 

Várlak!

Ismeretlen ismerős, állj fel és nézz, figyeld a körülötted zajló életet, nyisd ki tudatosan az érzékelő csápjaidat és láss!

Ne mérlegelj, körülmények anyagi javak miatt, ezek csak illúziók, a csoda itt van körülöttünk és megkapjuk, ha érdemessé válunk!

Kibontja szirmait a rózsa, csörgedezik a kispatak, morajlik a tenger, suhognak a fák, énekelnek a kismadarak, nekünk lüktetnek az élet csodái, észrevesszük és látjuk, érezzük mindezeket, megfordulunk, ott állunk, a mosoly valódi, ketten vagyunk!

 

 

Tisztulás…

Minden honnan az jön le, türelmes legyél, ne add föl, szeress tovább, ha kell viszonzatlanul!

Igen ideig-óráig így van, de valamikor eljő az idő mikor azt mondjuk elég, nem kapunk választ, mi viszont válaszolunk magunknak, és gondolat nagytakarítást végzünk!

Kiseprünk minden idejét múlt dolgot, mert csak helyet foglal!

Precízen kitakarítunk, bízunk, hiszünk benne, hogy lelkünk tisztasága bevonzza a látogatót, megtetszik neki a légkőr és maradni szeretne!

Mindaddig takarítanunk szükséges, amíg megtaláljuk azt, aki megtalál bennünket!

 

 

 

Befogadás!

Nap, mint nap sóvárgunk, vágyakozunk, viszonzatlanul, erősítjük ezen energiákkal azt, aki talán nem is érdemes rá, mert kapcsolatban vagyunk tudatosan, tudattalanul egymással, minden mindennel összefügg!

Nyitni szükségeltetik, lazán, tudatosan figyeljünk egymásra, és eljő a pillanat, akkor, amikor a legkevésbé várjuk, megkapjuk, amit szeretnénk!

Társas lények vagyunk, kiegészítjük egymást, de csak egyenlő alapokon szabad elindulni, az elején tudatni kell, hogy társak vagyunk a szó legnemesebb értelmében, minden téren!

Befogadás nagyon szép szó, fogadjuk be szívünkbe egymást, így is megtaláljuk az élet értelmét!

 

 

Egymásért!

Keressük az élet értelmét, nem kell, itt van, élünk, dolgozzunk, segítünk, szeretünk, miért?

Mert így vagyunk teljesek, adunk egymásnak valamit és mást kapunk vissza, egy értékben, az érték itt nem a pénz, az önzetlen szeretet, mert úgy kell szeretnünk egymást, hogy magát az embert szeretjük és észrevétlenül tanítjuk, alakítjuk, jobbítjuk egymást!

Én születtem érted, te születtél értem!

 

Pici rózsám!

Kiskertemben minden színben pompázol, szép vagy karcsú és illatos, selymes, te vagy a földi szépség, báj szimbóluma számomra!

Nem akarlak leszakítani, elválasztani gyökereidtől, mindig simogatni, öntözni, óvni akarlak, szeretett közegedben szeretnék veled együtt lenni,élni, büszkén átölelni téged, ha néha megszúrsz, töviseiddel csak megerősítesz, figyelmeztetsz, hogy csak együtt vagyunk egészek, szépek, üdék és illatosak!

Imádlak virágok földi királynője, téged a rózsák-rózsáját!

 

 

A szemed!

Láttam a tengert, az őserdőt, az őszi erdőt, mindezen színek játszadoztak, mint huncut manók a szemedben!

A hajad kócos volt a meleg déli szélben, megsimítottam, lágyan, kedvesen, szemünk találkozott, tekintetünk eggyé vált a mindenségben!

 

Fogom a kezed…

Szem a lélek tükre, valóban, a kéz viszont mindent elárul az érzékek, tapintás által.

Áhítattal érintem, tartom a kezed, így tartották valamikor a koronát, mielőtt felkerült a király fejére.

Lágy, ápolt, nem hivalkodó, olyan kéz van a kezemben, amelyet csak érinteni illik, lágy érzéki csókkal.

Tartom a kezed, fél térdre ereszkedem és megkérem a kezed!

 

 

 

 

Meglátni…

Nézek és látok is, mert így egész a világ, ha azt mondom vége, föladom, nincs tovább, akkor megkapok mindent?

Ha azt mondom, megyek tovább, lazán fokuszálok az elérendő dologra, így nehezebb, de más elérni az elérendőt, mert így mindig tanulok!

Finoman akarni, meglátni és megszeretni, a lélek jobban szereti az ilyen dolgokat, a fejlődés okán, fokán!

Pozitívan, nyitott szemmel járok az ösvényen és meggyőződésem, hogy egyszer jössz velem szemben és nem kerüljük el egymást!

 

 

 

Gondolatban!

Gondolatban nálam jártál, nálad jártam, látogatást cseréltünk, beszéltünk erről-arról és amarról, kettőnkről, az életünkről, terveinkről!
Nyugalom harmónia volt, érezni lehetett a boldogságot, nem tudom hol jártam, nem tudom ki vagy, a gondolat elszállt, most a valóságban keresem a gondolatot!

 

 

Valami érik!

Talán nem kiabálom el, belső vágyaink, ha megérnek, lassan körvonalazódnak a külvilágban, megjelennek, úgy észrevétlen!
Nagyon jó érzés, először nem hisszük, kételkedünk, megérintjük, fenntartással kezeljük, ez nem igaz nem mi teremtettük!
Vágyunk, de még igazán nem merjük megszólítani, akit már égetett meg a tűz az fél a szikrától is, nem lehet előre tervezni, mert sosem úgy lesz, hagyni kell a váratlanra, ahogy alakul, a jó önmagát teszi boldoggá!
Nyílik a virág,kibontja szirmait, pompázik, az illata megrészegíti a világot, óvni szeretni kell, mert ő is szeret téged, így válik eggyé a virág és az élet!

 

 

 

Mit akarok én!

Mindent, ami létezés, amiben virágok, fák, víz, a föld van, itt minden van, szerelem, szeretet, öröm, boldogság, elválás, bánat és újra hullámzik az egész, körforgás, minden forgunk és forgunk!
Mindig mindent akarok, lehetek maximalista, konzervatív, öntörvényű, igen minden igaz, de addig akarok jutni amíg, meglátlak, meglátsz, tévedhetek, tévedhetsz, akkor is tudnom kell, amit akarok, téged és mindent!

 

 

 

 

Belső párbeszéd, veled…

Én vagyok te, te vagy én, azt mondtuk tudunk beszélgetni kimondott szavak nélkül is, talán érezzük egymás gondolatait is, rajta hát!
Mit rontottam el nem tudom, tudom, nem vallom be magamnak, lehet, önfejű öntörvényű vagyok, lehet, megbántam, megbánom döntésemet, lehet, most boldog vagyok, ezt akartam?
Menjek, ne menjek, hiányzik az ölelés, a jó szó, a tiszta tekintet, a kezelés, az együtt létek, lehet?!
Nem merek szólni, jöhetek, nem, le tudom győzni az Én-t, nekem ez lesz a búcsú, ez méltatlan, megmagyarázom magamnak, én más vagyok, mint te, igen-nem, válaszolj te, válaszolok én, a te akaratod, legyen-legyen?!

 

Valami elmúlt?!

---

Valami kezdődik?!

 

Várni rád!

Nem tudom, kivagy, milyen vagy, azt tudom, szeretném ha, tiszta forrású, egyenes tekintetű, aki a szemembe néz egyenesen, ilyen legyél, ha tudsz!
Értékes ember, aki tudja mit ér, honnan jött és merre tart, aki már nem hajszolja a pénzt, az anyagi javakat, szeretetet ad és kap, nem mérlegel, túl van már a társadalmi, neveltetési dogmákon, a társának, szeretteinek él és mások elvárásai nem érdeklik!
Úgy gondolom, talán létezel itt ebben a fortyogó létforgatagban, bízom abban, hogy egyszerre keresünk és találunk!

 

 

 

Tudom!

Lassú érés, még lassúbb, de érik és jön, mert várom, várlak téged az ismeretlent, ködös távolból, tudom te is várod, megérünk és eloszlanak a bárányfelhők, ragyog a nap, mosolyog az ég, átöleli a mindenséget, óvja, védi, gyermekeit!
A gondolataink megnyugszanak, kisimulnak a redők, vágyaink beteljesülnek, egyesülnek, mert tudom!

 

 

 

 

Oldal: Szösszenetek a szerelemről!
Tibeti gyógyászat - © 2008 - 2024 - tibetigyogyaszat.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat