A FÖLD!
„ Ha eladjuk a földünket, akkor emlékeznetek kell erre és gyerekeiteket meg kell tanítsátok rá: A folyók a fivéreink- és a tietek- és mostantól kezdve a folyóknak jóságot kell adnotok, mint minden más fivérnek is.(…)
Ő (a fehér ember) úgy kezeli anyját, a Földet és fivérét, az eget, mint megvételre, kifosztásra való dolgot, mint eladni való birkát vagy fénylő gyöngyöt. Éhsége fel fogja emészteni a Földet, és semmi mást nem fog hátrahagyni, mint pusztaságot. (…)
Tanítsátok meg gyerekeiteket arra, amire mi tanítjuk gyerekeinket. A Föld az anyánk. Ami a Földet éri, az a Föld fiait is éri. Ha az emberek a földre köpnek, akkor magukat köpik le. Mert azt tudjuk, hogy a Föld nem az embereké, az ember a Földé- azt mi tudjuk. Minden kapcsolatban van egymással, mint a vér, ami egy családot egyesít. Minden össze van kötve. Ami a Földet ellepi, az ellepi a föld fiait is. Nem az ember teremtette az élet szövevényét, ő csak egy szál benne. Amit ezzel a szövevénnyel elkövettek, azt magatokkal szemben követitek el. (…)
A fehér ember a hatalom birtokában azt hiszi, hogy ő már Isten-, akié a Föld. Hogyan tudja birtokolni az édesanyját? (…)
Maga a fehér ember, akivel Isten vele jár és beszél vele, mint barát a baráthoz, az sem tudja elkerülni a közös rendeltetést. Talán mégis fivérek vagyunk. Meglátjuk.
Mi egyet tudunk, amit a fehér ember talán egy napon fel fog fedezni-: Istenünk ugyanaz az Isten. Ti talán azt gondoljátok, hogy birtokoljátok Őt-, mint ahogy azon igyekeztek, hogy birtokoljátok a mi földünket-, de őt nem birtokolhatjátok. Ő az emberek Istene- egyformán a rézbőrűeké és a fehéreké. Ez a föld értékes a számára – és a Földet megsérteni annyi, mint a Teremtőt megvetni.
A fehér emberek is el fognak múlni, korábban talán, mint minden más törzs. Folytassátok, fertőzzétek meg az ágyatokat és egy éjjel a saját hulladékotokban fogtok belefulladni. (…)
Ha az utolsó rézbőrű is eltűnt erről a Földről és az emlékezete már csak egy felhő árnyéka préri felett, atyáim szelleme még mindig élni fog ezeken a partokon és ezekben az erdőkben.
Mert ők szerették ezt a földet, mint az újszülött anyja szívverését. Ha országunkat eladjuk, szeressétek azt úgy, mint mi szerettük, törődjetek vele úgy, mint mi törődtünk vele, tartsátok meg emlékezetetekben a földet olyannak, amilyen, ha megveszitek. És minden erőtökkel, lelketekkel, szívetekkel tartsátok meg a gyermekeiteknek és szeressétek, ahogy Isten mindannyiunkat szeret. Mert egyet tudunk – a mi Istenünk ugyanaz az Isten. Ez a Föld szent neki. Még maga a fehér ember sem tudja elkerülni a közös rendeltetést. Talán mégis testvérek vagyunk. Meglátjuk. ”*
Duwamish-Indiánfőnök beszéde 1855-ben az amerikai elnökhöz!
És ez így van! Kryon!
Nem látod?!
A határhoz érkezett, nem látod?
Esztelen módon szaporodsz, élvezed,
Primitív agyaddal a holnapot döntöd,
Már idegen bolygók kincseiről álmodsz,
Luxus otthonodban álmaid izzadtak.
Gyártod a mocskot, ipari szemetet, egyre,
Eszed a vegyszeres, manipulált mutánsokat,
Minden tetted újabb döfés, „Anya” szívébe,
Nézz a gyerekeid szemébe, látod unokáidat,
Ők sírnak, kérnek, nagyapa térj észhez.
A védtelen föld nem tűr halasztást,
Él úgy, mint te, ő tudatosan, te tudatlanul,
Nem akar bántani, sír, de meg kell, tegye,
Tornádó, jégeső, árvíz, rengés, nem véletlen,
Zokog a tiszta teremtés, miért nem látod?!