Mindig te vagy a legfontosabb!

 

 

 

 

 Kis- Nagy Emberek!

 

 

 

Választásokra készül Liliput kis népe, nagy a sürgésforgás,
mindenki lázasan teszi dolgát, finom étket, nedűt, esznek-isznak,
maguk termelték.
A maguk közül választott egyívású vezetőik megfáradtak,
 most átadják helyüket az új nemzedéknek, mert megbíznak gyermekeikben.
Önjelöltek hada ácsingózik a posztokra, hirdetik az igét,
ni, csak igazságügyre jelentkezik fekete lepelben valaki, látszik,
 hogy ítélkezés nélkül nem tud létezni, mindent jogilag lefektetek,
megmondom mit tehettek és mit nem, mondja ő, észre sem veszik.
A tömeg vállán hoz egy embert, érezni szerény kisugárzását,
személyéből áradó szeretetet, leteszik, csak annyit mond,
az igazságot nem kell védeni, mert magától értetődően természetes,
őt választják az igaz élére!
De nézd, csak valaki csörtet, teleaggatva fegyverekkel,
 különböző bemérő eszközökkel, menni is alig tud szegény pára,
én rendet teszek, remeg még majd a meg sem született csecsemő is,
mindenki ha kell robot lesz, szólt ő de csak mosolyogtak rajta,
félelem nélkül!
Szólásra emelkedik egy tekintélyt parancsoló határozott ember,
látszik, hogy ő példát mutat, tekintete egyenes a szemedbe néz,
ennyit szól, mindig segítünk egymásnak, ő kapja a belügyet, egyhangúan!
Egy széllelbélelt alak igyekszik az emelvénynek kinevezett hordóhoz,
lógnak rajta az aranyláncok, minden féle papírpénzek, virtuális ígéretek,
különböző külhoni cégek nevei fityegnek rajta, nem fogjátok kitalálni,
a pénzügy érdekli őt, meglátjátok mennyi pénzt teremtek,
hitelt adok nektek, adó alól kimenthetitek a pénzeteket, mondja ő,
lesem sajnálják a népek!
Úgy eltűnik mintha nem is lett volna, minden elcsendesedik,
pedig most nem kérte senki, egyszerű ruhában tiszta tekintetű ember szól,
értéket teremtünk a munkánkkal, azt elosztjuk, úgy ahogy tettünk érte,
ennyit szólt, ő lett a pénzügyért felelős!
Ez a kis töredék maradt egy eltűnt világból, lázasan keresik a többit,
de nem lelik, ha mégis meg találná a mai világ a pokolban lesz mit tanulmányozni!

 

 

Hová lett?

Hajdanán egy csepp vérrel pecsételték meg a szerződést,
később kezet ráztak, egymás szemébe néztek és megkötetett az
íratlan alku, betartották, mert szívük úgy kívánta!
Ma írhatunk sok pénzért jogilag tiszta, támadhatatlan papírokat,
legfeljebb valakik élnek belőle, majd ha újra egymás szemébe nézünk,
kezet fogunk, becsüljük egymást és egymás munkáját,
majd akkor rend lesz itt a földön, az adott szó kötelez!

 

 

 

 

 

 

Tákolmány…

A sötét még sötétebbet akar, érzi valami nincs rendjén,
érzi vesztét.
Készült egy „jelentés” írta valaki, aki veszi a bátorságot és beleveri
az orrát más népek hátsó fertályában, ugyanez nem fordulhatna elő fordítva.
A nép által delegált képviselő, pedig gátlást nem ismerve, oda piszkít, ahol eszik,
saját nemzete ellen szavaz, egy idegen gyalázó „jelentés” mögé bújva!
Kimondatlan, inog-mozog, recseg-ropog-e tákolmány, alapjaiban,
ami összetartja, féregrágta.
Emelt fővel új alapokat, egyenlő mércével építhetünk!

 

 

 

A karma törvénye!?

Valamikor a kereszténység és a Civilizáció nevében, kiraboltak népeket,
Európai Nemzetek, eltiporták, kifosztották őket, eltörölve kultúrájukat,
felégették emlékeiket, megalázták, földbe taposták  nevüket!
Ma az úgynevezett Európai Civilizált Nemzetek, sorba nehézséggel küzdenek,
befogadták a gyarmatok szülötteit, mert „alantas” munkát nem akartak
végezni, lassan több lesz a bevándorló, mint a „bennszülött”, mindennek oka van!

 

 

 

 

Ide Kattintani!

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=5gQSF6uUFqM

 

 

 

 

 

 

Átmenet…

Egy szavazás az elmúlásról, nagytöbbség azt mondja engedni, kell
 döntsön a beteg és az orvos!
Sok kérdés felvetődik, jelenleg tükrözi a lelki fejlettségi szintet az arány,
a világmindenség él, benne minden, többek között az ember,
az élő világegyetemet egy szuper intelligencia irányítja,
tehát az ember nem veheti el, szüntetheti meg az életet, ha megteszi,
önmagát bünteti!
A lélek leszületések során tapasztal, fejlődik, a múltbéli karmikus
adósságokat teljesíti, éli sorsát, ha beleavatkozunk,
 csak elodázzuk a tanulmányokat.
Életünk folyamán, ha nem gondozzuk testünket az elmúlás, átmenet is nehéz lesz,
mert mi döntünk, ha meggyorsítjuk, újra meg újra át kell élnünk,
 amíg megtanuljuk a leckét!
Mindenkori döntéseink befolyásolják a sorsunkat, ha nem avatkozunk bele,
lehet, hogy nehezebb, de tartalmasabb életet élünk!

 

Reggel!


Korán van, hajnal, csend ül a hétköznapon, a „fiatalság forrása”
felüdít, úgy ébredtem a mai napom jobb, többet hoz az elmúltnál.
Elvárom a jót és a legnagyobb nehézségek közepette betoppan,
ha nem figyelek, rá áll a lábomra, néz velem szemben, itt vagyok,
hívtál, íme.
Kezdődik egy következő tetterős földi nap, mosoly ül, megpihen,
ha jössz, ketten leszünk vele!

 

 

 

Barátom emlékére!

Gyerekkori barátságként kezdődött és tartott addig, amíg elmentél,
tart most is, de már nem vagyunk egy dimenzióban.
Pereg a film, ifjú titánként együtt voltunk, motoros sasok,
Csehországban majd Lengyelhonban, mulatoztunk sokat, éjjel-nappal,
jóban-rosszban.
Már öt kerek éve mentél el, nem szükségszerűen, e mai világ félresikerült
hozadékaként a kór-házában, rövid volt, mert ami adatik az mindig  rövid,
 itt voltál, nyomot hagytál, barátnak, tesztvérnek, szülőnek egyaránt.
Most ennyi volt együtt, majd legközelebb, több, jobb lesz!

 

 

 

 

Csalogány dala…

Mélyről jön, pőrén, behatol minden zugba,
az nem hallja, aki nem akarja.
Száguldó üstökös vagy, aki mindig ragyog az égen,
a Magyar népdal koronázatlan, koronázott Angyali királynője.
Mikor hallgatom éneked, a szférák zenéje hatol sejtjeimben,
érzem a világmindenség lüktetését, terjeszd tovább
személyed tisztaságát, szerénységét mindenütt itt a  földön!

 

 

 

 

Fojtogató álom!

A napi feladatok telítve vannak kérdésekkel,
az élet hajója száguld meg nem áll, az idő elfogyott,
a gondolkodó ember térdre rogy, keresi a választ!
Estére fáradt, bezuhan a semmibe, ott is tervez,
végig éli a teendőit, százszor, többször, nem pihen.
Monoton ugyanaz, nem tudni meddig még?

 

 

 

Való-virág!

Tisztelem, becsülöm a kézműves igényes termékeket,
szívből ered, legbensőbb titkait árulja el a készítő,
akarva-akaratlan.
Megálltam előtted, vagyis a virágszirmok,
 virágok fennkölt, szépséges látványa előtt,
 még ilyet nem láttam, bezárva a virág két átlátszó anyagba,
szinte éreztem az illatukat a szépségük beszélt,
mesterkéltség nélkül adták tudtomra az élet ragyogó csodálatát.
Virág voltál te is, ki árultad, szemeid árasztották a szeretetet,
tiszta Hunniai ősi tisztelet a természet iránt,
élmény volt veled beszélgetni, együtt lenni, akkor és ott!

 

 
Fohász…

Ó egyetlen igaz Istenem, kérlek, segíts rajtunk,
magyarokon és minden nemzeten, vízválasztó
vonalhoz értek az emberek, nem mindenki találja a megoldást,
sokan feladják, megállnak és elesnek, nem kelnek, állnak fel.
Kérlek, adj reményt, tisztítsd meg a világot,
segíts azokon, akik akarnak tenni és tesznek a gyerekeikért, unokáikért,
a jövő nemzedékeiért, emeld föl a becsületes dolgozó embereket,
adj erőt, reményt nekik, mert csak ők tudják a nehézségeket tisztességesen legyőzni."Legyen meg a te akaratod, gondoskodj te".

 

 

 Elfelejtett?

 

 
Valamikor tudtunk beszélni az állatokkal, értettük egymás szavát, én vallom ma is tudunk.
Nézek a kutyám, barátom szemébe, éberen figyel, mit szeretnék mondani, elmondom hangosan, megérti.
Magamban az mondom, szeretlek barátom, rám tekint és nyújtja a lábát pacsira.
Elrugaszkodtunk a természetes földi világtól, megszelídítettük az állatokat, beszélnünk kell velük és gondoskodni róluk, mert csak így leszünk újra emberek!

 

 

 

 

Kékruhás hölgy!

A megjelenésed megkapó volt, az élénk kék hosszú ruha,
tekintetet vonzott, nem lehetett a látvány mellett elmenni.
Csinos voltál a szó nemes visszafogott értelmében, nem hivalkodó,
jelezted én ilyen vagyok, ezt sugározta egész lényed.
Szemeidből sugárzik a tiszta szeretet, őrizd meg belső harmóniádat
életed zajló idejében, végig, külsőd jelzi a külvilágnak fényes szellemed!

 

 

 

 

Csend…

Olykor áll némelykor szalad, az idő csendes,
nem látom egyikben sem a jövőt,
pedig ilyenkor érlelődik a ma gondolata.
Ösztökél az aggódás nélküli teremtésre,
figyelmeztet, lépj a változásért,
ha kell hátra, előre, balra, jobbra, oda ahol az érzésed halkan,
határozottan jelez, ez jön, most készülj.
Áradatként indul a holnap, jön a befogadás,
 csendesen felveszed vagy eldobod a kesztyűt, estére már tudod!

 

 

 

A történelem végtelen tengerén…

Folyik évmilliókon keresztül, süllyednek,
 felemelkednek az élet megkövesedett látható,
rejtőzködő emlékei.
A történések, változások sokaságát befogadni nem lehet,
talán az időtlen világban egyszerre látni, lehetséges.
Zajló, lüktető világmindenség kínálja a párbeszédet, szavak nélkül,
ráhangolódva megteremti mindazt, ami a teremtés célja,
szeretettel alkotni, létrehozni azt, ami egyensúlyt teremt a mindenséggel.
A kulcsot keressük, ha megtaláljuk, folyamatossá tesszük a teremtés élő történelmét!
 

 

 

 

Korai…

Egy betegség és az elmúlás mindig korai,
Nem nézünk a tükörbe, míg a taposómalmot űzzük,
hajszoljuk.
Nem késő önkontrolt tartanunk, belenézni az eltelt életünk forgatókönyvébe,
észrevenni a tévedést, feldolgozni, elengedni és változtatni.
Nincsenek csodaszerek, amelyek megoldást adnak,
a csoda mi magunk vagyunk, meg tudunk oldani mindent,
hittel, alázattal, szeretettel.
Mikor az örömkönnyek megjelennek, akkor döbbenünk, rá mit tudunk mi!

 

 

 

Te meg Én!

Olcsó, filléres gondolat lenne, ha azt mondanám,
nekünk találkozni kellett.
Nem kellett, szükséges volt, két egyenes keresztezte egymást,
 dolgunk van, te adod én is adom, már mosoly van a felhők között,
rövidesen eső esik, dübörgő léptekkel jön a tisztulás.
Nincs megállás, oldódik a kétely, Jézus szavai tiszták és igazak,
hosszú a tanulmány, de értelmes, visszük tovább,
nyitjuk az ajtót,aki akar, beléphet, rajta!
 

 

 

 

 

Hétágra?

Számtalan ontja sugarát az éltető nap, nincs megállás,
menekül árnyékba, csobban vízben, kiteheti, bánja ki nem.
Jófajta nedű folyik mindenütt, hűti magát kis-nagy ember,
vízzel, borral, serrel, ki mivel teheti.
Estére kelve szűnik a hőség, lepihen a család apraja-nagyja,
igazak álmát álmodják holnapra.

 

 

 

Pici kertecske…

 

 
Falat az egész, ültettünk három-négy tő paradicsomot,
 paprikát, uborkát, ezt-azt.
Éri pici napsütés-árnyék és szeretettel öntözzük.
Nem permetezzük, inkább simogatjuk, pátyolgatjuk
és beszélgetünk velük, igazán szeretjük őket.
A termésük maga a természet, tökéletes,
a paradicsom kemény, édes, mint a szerelem,
a paprika illata leírhatatlan, magas cé az íze!
Olyan amilyen a földben termett növényeké,
az uborka szintén ízes, igazi, a miénk!


Nagy Ember!

Nem lehet felismerni, látszólag olyan, mint a többi,
talán gyanússá válik, akkor mikor meséli, milyen rossz gyerek volt,
az ördöggel cimborált, igazi ördögfióka hírében.
Az „eleven” gyerekből lesz az igaz barát, tapasztalat mutatja,
ő az, akinek a szava szerződés, papírok nélkül,
 hogy hogyan ismered meg?
Ha kérsz, önzetlenül segít, ha ő kér te is adsz, így döbbenünk rá,
az igaz barátság így csak így létezik!







Tovább!

Újfent két csodálatos visszajelzést kaptam,
velem vannak a segítőim, mindezek azt jelentik.
Menni-menni kell, néha megakadok, elbotlom,
felállok és töretlen hittel feladatot végzek,
megyek tovább, mindenkiért, magamért!

 

 

 

 

„Otthon”!
(Utazás álomparipán)

Újra itthon, már vágytam erre a szeretet fényre,
leírni, elmondani nem lehet, át kell élni,
találkoztam Jézussal és még nagyon sok barátommal, társammal.
Egy pillanat alatt meglehet szokni a nyugalmat,
végtelen csendet, az utazásokat gondolataink erejével.
Áttekintettem a karmikus adósságaimat, sok kipipálva,
olvasom az elkövetkezendő feladataimat, melyeket meg kell élnem,
tanulnom, így elsőre nem tűnik nehéznek, majd a megvalósítás értékel, keményen.
Jövök, forráshoz értem, szomjas vagyok, iszom, álom kerülget,
elalszom, a huszonegyedikben ébredem, nehéz munka, testet,
lelket próbáló, most igazán megmutathatom már „itthon”!

 

 

A cívis, város!

 

 
Patinás szép, rendezett, megőrizte egy-kétszáz éves belvárosi hangulatát, ottlétünk rövid volt, de a benyomások mélyek.
Tiszta tekintetű, igaz magyar emberek vendégszeretetét élveztem,
a személyzet kicsit túlhajszolt, szeretetre méltó  emberek, van
mit rendbe tenni-e hazában.
„Kis” doktor nénik ti vittétek a pálmát, kedves emberek,
köszönöm a szeletet, melyet önmagatokból önzetlenül adtatok nekem,
a Magyarok Istene áldjon meg benneteket!
 

 

 

 

Végtelen létben!

Megismerés, mindig újabb és újabb feladat van készülőben,
nem hagyja a tegnapot feledni, de a holnapot győzködi.
Ütközik az érzés a vággyal, a vágy gyorsítana, érzés még, nincs
de hisszük, elképzeljük, lassít a türelem, megáll minden állomásnál,
köszön, visszaköszönnek.
Kibújtak az elveszett magok, már szárba szökkennek,
tudják a jót, nem csak vágynak, haladnak a még újabb megismerés felé!

 

 

 

 

Hajsza a semmibe!

Lépten-nyomon, ütközöm a jelen valóság tükörképével.
Fiatalok, középkorúak, túlhajszoltak, embertelenül kifacsartak,
nem tudnak mit tenni, mert helyettük mások beállnak a gettóba.
Felelős a vezető, irányító, aki csak a saját értéktelen, feneketlen zsebeit tömködi,
keserves lesz számukra majd a lelkiismeret asztalán számot tenni.
Csak önmagunk találhatjuk a megoldást, kérni és segítenek,
de mindig munkálkodva belül és lassan megváltoztatjuk a külső
valóságot, együtt!

 

 

 

Épülő valóság!

Mutatja az élet feneketlen mélységeit a jelen,
kezd az elme világosodni, tisztítja önmagát az értelem,
számot vet.
Rövid lezajlott életperiódus alatt is besűrűsödnek évtizedek,
 századok, ezredek tanulságai, levonható következtetései.
Nem lehet elmenni az elmúlt és meglévő
 negatív-pozitív tények mellett, összegezni szükséges,
beépíteni a jót, rosszat megjegyezni, nem feledni,
nem ismételni, tudatosan elvetni.
Minden azért történt, hogy tudjuk, lássuk az eredményt,
amit nem szabad, romokat eltünteti a természet,
az új megteremtése már igazi felnőtt feladat, nem gigantomániát
tervezni, hanem élhető egyenlő emberi közősségeket létrehozni,
mindez létező valóság itt bennünk!
 

 

 

 A válasz bennünk él!

Maradok vagy megyek, fogas kérdés,
ha keresem a hibát másokban csak rosszabb lesz a helyzetem,
a szakadék szélén állok, én tehetek róla, hogy ide kerültem.
Elfogadom a jelent, nem okolok senkit, a hibát én vétettem,
innentől elkezdődik a javulás, most már magamban építem a jövőmet,
hiszek önmagamban és az önzetlen szeretetben,
 most más világot látok, segítőkész kezek nyúlnak felém, elfogadom.
Már más életet élek, lassan gyanítom ki is vagyok én, valójában!

 

 

 

 

 Almádi emlék!

Tizenévesként figyeltem a szép formás lányokat a strandon, ma is figyelem,
a strand nem változott, nézetem szerint, a lányok is szépek, talán azért mert Magyarok, kicsit részlehajló vagyok, de nem baj, ez így van rendjén!
Bór ünnepre mentünk, nem csalódtunk, vendégszeretetre vágytunk, megkaptuk,
az árak néhol elszaladtak, majd legyőzzük, mert fejtől bűzlik a hal, és minden
ősi közmondás ül, tudjuk!
Mit hoz a jövő, azt, amire lazán gondolunk!

 

 

 

Kér a Sámán!

Ó-Ó-Ó, kérlek Földanya, itt most nagyszükség van éltető esőre,
szomjazik a föld, szomjaznak az élőlények, frissítő, tisztító tiszta vízre.
Nyisd meg égi csatornáidat, áztassa, vigye, amit jónak látsz, éltesse azt,
ami érték,ami záloga az egyetemes szeretetnek.
Ó-Ó-Ó, köszönöm Földanya!
 

 

 

 

Keresem!

Azt mondtad most beérjük a „maradékossal”, nem és nem,
 ha kell szélparipán vágtatok, gondolattal száguldok,
égen, völgyön, hegyen, vízen andalgok, de keresem tovább.
Ha ebben a dimenzióban nem, másikban igen, meglelem,
összeölelkezünk, egyesülünk, Ő lesz én, én Ő és mindenhová eljövök,
mert bennem van már a boldogság!
 

 

 

Nyitott szív…

Véletlenek nincsenek, igen találkozunk itt a” tanulóidőben”,
küldenek bennünket és mi megyünk, kinyitjuk a kaput,
bejön, rajta ki akarja.
Gondolkodtam, mélyen éreztem, sugárzik az írás, szeretetet,
talán tévedésből vagy itt, mert szavaid simogatnak,
segítik a vándort, nem-nemtévedés, ez is egy üzenet,
mindenkinek.
Igen nincs fennköltség, csak szerény visszafogott tiszta lélek,
a fény hat, tedd mit tenned szükséges, te is alakítod a jövőt, itt és Most!

 

 

 

 

 

 

 

Nincs szó!

Nem találni, mert nincs, mindig van remény,
korlátlan hittel megszületik.
Ahol megdermed a „kristály” ott tudják,
már tudják, amit tudni szükséges e nem egyszerű
homályos tisztuló ködben, többször mondjuk,
kérj, ha nem bírsz vele, döntés a tiéd.
Még nem kiabálunk, csak halkan tudatjuk, mindenkivel,
itt vagyok veletek és lassan megfogjuk kicsinek-nagynak a kezét,
haladunk együtt!

 

 

 

 

Visszatérés…

Utazás a részvételem mellett, végtelen utazás sok-sok
feladott leckével, tanulással.
Hiteles előttem járók intelmeit fogadom,
be- fogadom,” ha hiszel Istenben, nem aggódsz”,
lépésről-lépésre jönnek megerősítések,
a fényt nem hagyom kihunyni, hullám hegyek-völgyek sorjáznak,
szilárdan haladok, befogadom, majd értesít,
ha megszületett a csoda.
Igen Ő értesít, leírhatatlan, kimondhatatlan érzés,
a boldogság egy magasabb frekvenciája, visszatérés!
 

A létezés értelme…


Nem tudhatom, saját szemszögből véleményezhetem,
de nem jelenthetem ki az egyedülit, haladok mindig más
 feladat a púpom, szeretném elhagyni, néha sikerül,
de mindig rám talál, jön velem.
Ha megerősödik a lelkem itt, mit jelent ez „odaát”, jelent-e valamit,
kipipálva az önmagam állította feladat sorokból, kezdem a következőt.
Futó pillanatnak tűnik az ittlétem, keresem a választ,
 lassan andalogva megkapom, mindig időben,
 érezhető a dermedtség időn túl, de belül oldható, minden képlékeny,
sokra vagyok képes, nem állít meg semmi és senki, csak a tévedéseim,
ideig-óráig, araszolva újra indulok.
Leírható értelmet hiába keresek, amit teszek, ami zajlik körülöttem,
az én gondolataim, másoké, talán ez?

 

 

 

 

Megoldás?!

Kutatok a láda-fiában,
átnézem láthatatlan zeg-zugait,
tekerednek a gondolatok, becsukom.
„Kutyaharapást szőrével” tartja a mondás, igaz,
csak a saját fegyverével lehet térdre kényszeríteni
azt, amely ide juttatta a világot,
pénzt teremteni és belefojtani a virtuális semmibe!

 

Tévedések?

Igen akkor nem tetszett sok minden és
sok minden igen,ma talán érettebben
értékelve megfognak dolgok,
észreveszem a minőséget, az életművet.
Finoman jelzem nem tolakodva, a gondolat
szekerén, eljut oda ahová, amikor, ideje itt van,
lehet nem találkozni fizikailag,
de ott vagyok veled, te is én is érezzük.
Az üzenet elment oda, meglepődöm, ha válasz,”véletlen” érkezik.

 

 

Piros betűs!

Megkötetett Isten-ember előtt,
égen, s földön, egyesült két szeretett lélek,
szóban és tettben!
Pőrén, csillogó értelemmel álltok egymás előtt,
nagy, mondhatni óriási feladatra vállalkoztok.
Megújítani azt, amit kézhez kaptatok,
építeni egy szeretetre éhes új világot,
a tudás veletek van, tegyétek!

 

Szellő!

Fuvallat, szellő és gondolat,
Vigyétek hírül az égieknek,
A Kánaánt itt fogjuk megvalósítani
A földön.
Egyetértésben „velük”,
Mély álomból ébredtünk,
Már készek vagyunk,   
Tudjuk a teendőt, indulunk,
Elegen leszünk, vagyunk.
Kérjük a segítséget,
Megérett bennünk a fény,
Már sötétben is látunk.
Áldást kérünk hittel, alázattal!

 

 

 Születő félben…

Gondolatban már van,
Tisztulnak az elképzelések,
Beszélgetünk egyívású társakkal,
A megvalósításról.
Vergődik világunk,
Egy vékony réteg nem engedi kibontakozni a mást,
Érdekeik a pokolban reálisak.
Készülődünk türelemmel,
Percről-percre haladunk,
Velünk van, ami legyözhetettlen…





Homályos hétköznapok!


Érdekes életképek sorjáznak,
Nincs mit tenni,
Mikor van, akkor nem érdekel,
Így döntöttem, mindegy,
Majd én tisztítom magamat!
Műszakváltás, tömegek jönnek,
Szinte gépiesen robotléptekkel,
Éhbérért tesznek, üveges tekintettel,
Majd én tisztítom magamat!
Kitüntetések, nagyvalagrendek,
Érdekes egyének,
Még tévedésből sincs közöttük az élet sűrűjéből jött,
Majd én tisztítom magamat!
Kortes hadjáratban embernek nevezett egyedek,
Kelletik magukat,
Tükörbe tekintenek és valótlant mondanak,
Az országot, népet kirabolták,
Majd én tisztítom magamat!

 

Ide kattintani!

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=XH25Xw5lLLg

 

 

 

Majd eljő…

Eljön, az idő mikor tudni fogjuk,
Mit nem és mit kell tennünk.
Még kapizsgáljuk, nem jó fontossági sorrendet állítunk,
Ha baj van, akkor döbbenünk rá mi lett volna a helyes.
Még nem tanulunk belőle, mélyebben koppint a sors,
Már dereng, tisztul a látvány,
Megállunk, elgondolkodunk, lassítunk, változtatunk.
Kezünkkel fogjuk a pálcát, nem a világot irányítjuk,
Hanem önmagunkat, a jelek mutatják,
Rosszul, avagy jól tettünk!

 

 
Szeptemberi fuvallat!

Zordon fellegek sokasodnak,
Korai vacogás köszönt ránk,
Elvétve kukucskál a nap,
Szinte kikacag bennünket.

Meleg ruhába, dunnába összebújunk,
Igaz mesét hallgatva elpihenünk,
Az elképzelt jövőt álmodjuk, nemhiába,
Reggel frissen, üdén, ébredünk!


 Lépés…

Elmentem, régről tudtam rólad,
Vélemény nem alkothattam, még nem voltam azon a szinten.
Megérett, ott volt a helyem, el fogok menni a baráti körbe is,
Mert egyek vagyunk, céljaink azonosak, a gyógy áram átment rajtam,
Átadom másoknak is és nektek azt, amit én adhatok, ha fogadjátok!

 

 

 

 

Vénasszonyok nyara…

Fúj, esik, borús, betoppant az ősz,
modern ember szidja a természetet, egyre,
még nem érti, minden ok-okozat.
Ha beletekintene tükörbe, meglátná,
meztelen önmagát, festék nélkül,
a máz lehull, tapad a nyers valóság,
környezet semmibe vétele tisztán mutatja a miértet.
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…”

 

 

 Megoldás!

Újból és újból gáncsol az ördög,
Minden törvény őt szolgálja,
A jogot önmagának alkotja,
Elesni lehet, de mindig felállni és indulva, újra-újra.
Nagy feladat ez itt most,
Odaát is bíznak bennem, mert a csendes sikerek,
Bizonyosságot érlelnek.
Halkan mondom, meghallja, ki akarja,
Addig megyek, hittel, alázattal, türelemmel,
Míg a szikra lángra kap, látható már a sötét,
Jól jegyezd meg patás ördög a pokolban sem lesz nyugodalmad!

 

 

 

 

Véltem?!

 

 

 

Befogadtam, most a gépezet mindent visz,
A becsületes munka arra jó,
Ma ne haljon éhen, aki tesz.
Élősködők tömege szövi hálóját a dolgozók köré,
Kihozzák belőle a folyamatos betegséget,
Adók milliárdjait!
Mindenért őt okolják,
Elfelejtették mindkét oldalon Istent,
Itt kínjában ott dölyfösen tagadják,
Néznek a semmibe.
Belül mélyen nem hittem ezt,
Már tudom, újra indulok,
Mindent kérek, teszek és megkapom,
Mindenki dolgozzon lelkiismerete szerint,
Az eredmény önmagát fogja érteni!

 

 

 

 

 

 

 

Mocsár- láz!

Beszélgetés az élet zajló mindennapjaiban,
Fenn az érdek szajkózza, jobb, magasabb, alakul.
Lenn a sűrűben zavar, kilátástalanság,
Réveteg tekintetek, őszintén mondva az utóbbi igaz.
Mocsár ez a javából, lázas, minden szinten az egysejtűig,
Fertőzött, kérdés, átalakul vagy kezdődik minden elölről?

 

 

 

 

 

Sorsfordítás?

Visszamegyek az időben, gondolat útján,
A kerékre más lehetőséget rakodok,
Az időkerék forog.
Valami más látszatra,
A végkifejlet beugrik a kerékvágásba.
Sorskerék ugyan azt a karmikus vállalást dolgozza más körülményben.
Változtatás joga az enyém,
Ha nem teljesítek a teher nő, cipelem tovább!

 

 

 

 

 

 

 

Eljő…

Odaérek, érzem már,
Itt van a kertek alatt, érik eljő.
Hatalom oltalma mögé bújik, aki fél,
Eljő az idő, mikor kijelenti ő csak „parancsot” teljesített,
Mint a katonák az értelmetlen háborúkban.
Most még fenyegeti az embereket,
De már meg-megremeg körülötte a levegő,
Ne félj, nem ítélkezem,
Csak büntetés a tétel,
Az adható legnagyobb,
Dolgoznod kell!
Azokért-azokkal, akiket fenyegettél és önmagadért!

 

 Tisztítótűz!

Őrlődés, gondolaterdők cikáznak,
Benti botorkálás, künn néma játszmák,
Eredendő mindennapok.
Sokasodnak a törlendők,
Az erő némán kitör,
Várja a hírt, mert bizonyosság a jel,
Akkor elindul, megérett minden,
A tettek elemi erővel haladnak a gondolat mezején,
Bugyog a magma, tisztít.
Önmaga körül forog a kerék,
Tengelye most kopott,
Földet ér megindul,
Természetes tűz-játék, mulat a föld!

 

 

 

Fogyó hold!

Keresem-kutatom,
Ott benn a mélységek mélységeiben,
A válasz fellelhető.
Még nem tudom, rajt vagyok,
Rajt cél egybefügg,
Bíznak bennem ők is, odaát.
Lenn és fenn, hullámzik, változik,
Kapaszkodom, mert leesni itt-ott is lehet.
Az út rögös, göröngyös,
Egyenes háttal megyek,
Támogat a szél, hideg-meleg,
Sötétben a fény, érkezem!
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Szösszenetek az Életről Ma!
Tibeti gyógyászat - © 2008 - 2024 - tibetigyogyaszat.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat