Tibeti gyógyászat

A gyógyítás kezdete, története.Tapasztalatok, tanulás és siker. Fiam betegsége miatt indultam el a keleti gyógymódok megismerése,alkalmazása irányában 16 évvel ezelőtt.

 

A mai gondolatok holnap már léteznek!

 

 

 

 

Tolakodó értelem…

Valóban eljött az ideje, keressük a Teremtőt, fogódzó után kutatunk, kiábrándultunk a” megfagyott” anyagi javak hajszolásából, belebetegedtünk!
Évezredeken keresztül engedtük, hagytuk, hogy valakik mutassák az utat, az a réteg önmagát hizlalta, hamis próféták tömkelege hirdette az igét, félelemben tartották az igaz lelkeket, mint ma is, mert hagytuk!
Most eljött az idő és öntudatára ébred az ember, fokozatosan, lépésről lépésre, még néha botladozva, de már érzi, hogy amit eddig kivűl keresett az benn, belül létezik, ott a mindenség, ott a segítség, ott pattan a szikra, érlelődik, erősödik, majd kivűl a szeretet lángra lobbantja a megfagyott valóságot!

 

 

 

 

Árnyak!

Elmúlt életek, letűnt korok árnyai cikáznak előttem, mindegyiket megállítom, a tanulságokat feldolgozom, hasznosítom itt, a tudati energiák kis szeletét használom még, naponta visz a kíváncsiság előre, mire vagyok képes a „tiszta” gondolataimmal és mit tudhat a testem, mi rejlik bennem!
Olyan igazságok lenyomatai vannak bennünk, körülöttünk, amelyek előre visznek mindannyiunkat a megismerés útján!

 

 

 

 

 

Rideg világ!

Mélyből jön az ihlet, a jelen valósága nem tolakodik, csörtet, néha elsuhan a remény, huss, éretlen még, rója köreit tovább.
Mondják nem jó egyedül, de ma sokan vannak ketten, mégis egyedül, várni, bizalommal lenni, hinni, elképzelni, megálmodni és egy szép verőfényes napon hagyjuk betoppanni!

 

 

 


Tovább…

Elérsz egy szintet, nem szabad most kényelmesen „leülni” ez már elég, nem elég menni kell a megismerés göröngyös ösvényén, már kevés az, hogy meditációt tartok ennek-annak a megsegítésére, tudnod szükséges, te már magad társ-teremtő vagy, egyedül is tehetsz, feladatod az, hogy másokat segíts elindulni tovább a fény útján!

 

 

 



Ott belül…

 

 

 



Keressük az okot, a miértet, miért történt ez velem, közvetlen tragédiák a családban, elvette tőlünk hisz még alig élt, miért veszi el, miért engedi a gonoszságot, az igazságtalanságot, kérdések sokasága, mind-mind feleletre vár.
A válasz belül a bensőnkben van, az Isten bennünk létezik, nekünk hívni kell, nem egy megfogható lény, akit látunk, sokkal inkább érezzük, eljutunk idővel hozzá és akkor megkapjuk a választ!
Nem szabad másban keresni az okokat, mert ami történik az nem véletlen, oka van, az a sorsunk, karmánk, önmagunk teremtettük, a felelősséget vállalni kell, mert meg kell tanulnunk mindent, meg kell tudni változtatni a világot az aranykor akkor, kezdődik, amikor belül már ismerjük, kik vagyunk, és mit tudunk!

 

 

 

 

Nyomott idő!

Úgy általában lehangol, nyirkos, nedves, de ilyen az ősz, sárgul, mutatja szépségét, avarágyon megpihen a napsugár.
Várom a hideg fehér nappalokat, éjszakákat, a megtisztulást, tisztul a levegő és a lélek, bizalommal a föld itt a fizikai létben.
Megáll a vándor, tekintete látja a közel-távolt, fény csillan szemében, apró mosoly suhan arcán, felnéz, botja koppan, léptei hangtalanok, indul!

 

 

 

 

Oda felé!

Korán indultunk, ködös reggelen, oktatási hétvégére jöttünk, nagyfaluba mindketten, kellemes bő órácska volt, tartalmasat beszélgettünk erről-arról, mindenről!
Jó volt hallgatni, ahogy kis keresztlánykám beszélt a munkájáról, kis tanítványairól, szeretettel, érzem, helyén van a szíve, azt végzi, amit odaadással boldogan tesz, képezve önmagát, a keze alatt fejlődő gyerekek őszinte örömére.
Megérkeztünk, elköszöntünk, szép napot kívánva, hetek után ugyanígy jövünk ketten bizalommal!

 

 

 

Egy-forma!

Változik a világ, átalakul, vele tartunk mi is emberek, a föld velünk él, rezeg, ez így önmagában is a teremtés csodálatos műve.
Nincsenek az élet színpadán uniformisok, minden egyedi, úgy tűnik a feladatok is különbözőek, de a cél egy, segíteni egymást!
Akkor tudod meg ki is vagy valójában, ha szeretettel adsz, nincs rajtad díszlet, önvalódat nyújtod pőrén, tisztán, sallang mentesen, azért élünk, hogy teljesítsük Isteni küldetésünket, most itt a földön!

 

 

 

Isteni NŐ!

Kellő tisztelettel, alázattal tudok és kívánok beszélni a társainkról, akik, ha nem mindenki ért is velem egyet, kimondom, a NŐK egyenrangúak teljesen velünk, minden téren, a női-férfi energiák bennünk vannak, mindkettőnkben egyenlő arányban, elmúlt életek során már megtapasztaltuk mindkét nem adta feladatokat.
Tisztelem becsülöm, és nagyon szeretem a Nőket, csodálom mostani életemben is a lényüket, köszönöm Édesanyámnak azt, amit tett értem, a világra segített, felnevelt és útra bocsájtott, és mindig velem van, mindig!

 

 

 

Túl- élni!

Vergődik a lét az anyagi világban, vasmarokkal szorítja a tenni akaró fizikai árnyakat, mert már némelyek csak árnyak.
Szorítja a vaskor hörgő elvonó gépezete a virtuális semmivel az embert a Teremtő embert, még vár a föld, jelre vár, a mindent elsöprő tiszta jelre, az energia már itt van bennünk, indulóban, talán holnap megindul és tisztára sepri az „udvart”!

 

 

 

 

 

Behunyom a szemeimet…

Lehetsz, aki lenni szeretnél, becsukod szemeidet, képzeld el a falat körülötted, a falon túl vannak a tisztátalan gondolatok, nem tudnak áthatolni, a fal egyre tágul, már nincs fal csak a „tiszta”gondolat, a tiéd!
Csak szeretet van a gondolataidban, beszélgetsz magaddal, a szív szól: Kedves sejtjeim gyógyítsatok meg engem és legyek újra fiatalos. Az Isteni erő, ami bennem van, segítse a földet és viszont!
Kinyílnak szemeid, mosolyogsz, teszed a dolgod, egyszer csak, megszületik a csoda, Te tetted!

 

 

 

Támad a sötét!

Élősködők sokasága támad, különböző hatalmi szervek köntöseiben bujkálva, érzik a vészt, nincs sok idő, eljő a nap új szelek fújdogálnak, utána ők már a pokolban ítélkeznek!
Felgyorsult minden, a nép egyre szegényedik, keresi a kiutat, még csak nyiladozik a szeme, de már tisztul, néha lát a ködön át.
A vámpírok tort ülnek, fulladoznak, még ítélkeznek azok fölött, akik vérét szívják, néha nem kapnak már semmit, az utolsókat rúgják, és bevégeztetett!

 

 

 

 

Utazás…

Szállj fel a szeretet vonatra, utazz, jöjj el hozzám, lépj be ide, helyezd magad kényelembe, ha ellazulsz, elengedsz mindent, érezni fogod otthon vagy, otthon vagy belül a középpontodban!
Itt nincs félelem, aggódás, mindent átható szeretet sugárzik mindenből, hallgatod a szférák halk zenéjét, gyógyul a tested, lelked, boldogan térsz vissza szeretteidhez, magaddal viszed mindazt, ami feltöltött, itt-e röpke idő alatt!

 

 

 

Türelem…

Eltelt kevés-sok idő mióta én is kimondom, leírom a szép kifejezést, Türelem, mert kimondani oly könnyű, megvalósítani már nem!
Mikor úgy érzem most egy kis lazítás következeik, azonnal meglódul a szekér, próbára téve az eddig elérteket, ha lelki fejlettségünk eljut bizonyos szintre, már nem engedhetjük meg a türelmetlenséget, a legnagyobb kihívások sem tántoríthatnak el bennünket a céljainktól!
Semmit nem siettethetünk, nincs értelme, mert a végeredmény egy lineáris semmi, a türelemmel precízen, eltökélten, alázattal, hittel, nagy szeretettel végzett feladat, ha mégoly nehéz is, felemel, lassan mesterré alakít bennünket, lassan, lassan, ahogy a csillag halad az égen!

 

 

 

 

 

Változás…

Szorongás, bizonytalanság, félelem, kivétel nélkül mindenkiben itt van, féltjük a családunkat, szeretteinket, embertársainkat.
Olyan embertelen világban élünk, ami próbára teszi minden türelmünket, mi a megoldás, ezt a kérdést önmagamnak is felteszem, csak a belső hitünk és az egymás segítése ránthat ki bennünket a mocsárból, ez a megoldás!
Segítsünk egymásnak, lelkileg és fizikailag egyaránt, vissza fogjuk kapni, ez az igazi változás!
 

 

 

Valóság?

Talán a látható, és ami mögötte van, ami tulajdonképpen működteti, azt nehéz felfogni, pedig ott a titok a teremtés maga!
A galaxisok finoman mozognak, mindig átalakulnak, kiegyenlítődik a vonzás- taszítás, a földön már többször volt a négymilliárd év alatt élet és kipusztult, mert nem volt jó, és a föld újra és újra létrehozza, amíg el nem találja!
Lehet, hogy most sincs eltalálva, tudhatjuk, nem, talán tehetünk érte, törekedni a jóra együtt lüktetni a földdel, a galaxissal és a mindenséggel, a látható valóság kitágul és megmutatkozik az, ami soha nem volt és lesz, hanem mindig is létezett, a teljesség valóságában!

 

 

 

 

 

Kérdések!

Ezernyi vetődik fel bennem, mit kell tennem nekem, hogy megváltozzon ez a világ, mert ha várok másra, akkor ők is így tesznek, és marad minden a régiben.
Naponta tragédiák sorozatát tapasztalom, a rossz, hibás működésünk, beidegződésünk miatt.
Végre rá kell döbbennem arra, amit tennem, kell, én is kételkedem, mint ahogy te is, de ezt le kell győznöm és kísérletet indítok útjára, mert hiszek Istenben és a bennem lévő részében, csak a szeretet motivál bennem, úgy érzem, így nem tévedhetek, nincs miért aggódnom, ezt az erőt nem lehet legyőzni, indulok a föld Anya támogatásával egy új úton!

 

 

 

 

Író-költő!

Már mindent leírtam, rím faragtam, nem, a töredékét sem, az ihlet jön mindig, nincs befejezés, mert ha nem én, folytatod te az újat, a saját gondolataidat és ez így tart a végtelenségig.
A földi lét mindig tartogat meglepetéseket, amivel nem értünk egyet, mások a gondolataink, tetteink, a végeredmény most is érezhető, tapintható!
A most és a jövő értékeli írásainkat, nem egy grémium, mert ők a részlehajlást nem igen tudják legyőzni, addig is folyamatosan tegyük jobbá jelenvilágunkat, gondolatainkkal és tetteinkkel!





Útravaló!

Elindul a gyermek nagy útra, a nagybetűs élet tanítja tovább, szépre, jóra.
Viszi magával a testi örökséget és az Anya- Apa tanította igaz bölcsességet.
Építi önmagát, családját, hazáját, szám vetve életét, majd tiszta lelkiismerettel távozik, oda ahonnan jött, a szférák birodalmába!

 

 



Magyar viszonyok…

Ma jó napunk van, nem jött felszólító levél, tartozásra, nem fenyegettek, kikapcsolják, kikötik, elzárják, végrehajtanak, kilakoltatnak.
Beszélgetünk este, szeretjük egymást, velünk alszik a gond a holnapi izgalom, mi lesz, holnap még nem tudhatjuk, bízunk önmagunkban és bízunk benned, valóban nézz le ránk mi jó Istenünk mert-e rideg, embertelen világban nagy szükségünk van rád!

 

 

 

 

Disznólkodunk?

Nekünk, magyaroknak évezredes hagyomány télvíz idején a disznóvágás, történetek maradtak fenn, apáról-fiúra.
A cocát szalmaágyra fektették, meggyújtották annak rendje módja szerint, úgy látszott meleg lett, számára mert fölugrott, s mint az égő fáklya rohant torony iránt.
Máskor jó erős megtermett emberek lebírkozták az áldozatot, vérét vették, kupica pálinkát ittak, mint akik jól végezték dolgukat, egy ember ott maradt szerencsétlenségére, mert a disznaja fölugrott és futott, az emberünk terpeszben állt  meglovagolta, pár lépést tett, összerogyott szegény pára.
Történtek még cifrább esetek is talán reggelig sorolhatnám, de most nem teszem, napközben serényen dolgoztak, készültek a házi finomságok, melyek íz világát ma sem lehet túlszárnyalni, estefelé a munka végeztével már jobban a pohár fenekére tekintgettek, akadt nyelvük, botlott lábuk, estek-keltek, bementek volna ott is ahol nem volt ajtó!
Egyszer valamikor kérdezé az apa, ídes fiam mikor ettél jót utoljára, kedves ídes apám, tudja kend talán disznóvágáskor!
Így disznólkodott a jó magyar ember, tegye még jó egészséggel, Isten segedelmével, időtlen-időkig!







„Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat.
Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet…
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam…
S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután mondhatsz véleményt rólam!
Akkor mondhatod, hogy ismersz!”

Ismeretlen szerző!

 



Isten veled…

Ilyenkor a legjobb talán semmit mondani, mert a szülők és testvérek fájdalmát nem lehet enyhíteni.
Találkoztunk valamikor, nem is olyan rég, anyával beszélgettünk felőled, hogy elutazol külföldre, kíváncsi vagy és majd kiderül döntésed!
Most elmentél, de máshová, rövid volt az ittléted, nem tudjuk a miérteket, még nem tudjuk, de talán úton vagyunk, a távozás mindig korán van még száz évesen is, most nagy feladatod van, segíts a szüleidnek, testvéreidnek, hogy lelkiekben fel tudják dolgozni távozásod, adj erőt nekik „fogd a kezüket”!
Várunk vissza egy más „köntösben”, tudod, van itt most mit tenni, mindnyájunkért!

 

 

Hazám!

Csak nyugalom, jó magyarjaim, a kapkodás nem előny, fokozatosan alakítjuk magunkat majd a külvilágunkat, engedjük érni majd önmagától, emelkedik, feszít, minden gátat elsöpör, mert elindul az mit várunk!
Elindul feltartóztathatatlanul, magabiztosan a szeretet lángja a jót élteti, a rosszat égeti.
Fénylik, pompázik, a szíveket melegíti, remény költözik a lelkekben, tolakodik, mosolyog a szemekben, így indul az új Aranykor, Isten éltesse!

 

Kereszt-út!

Valamikor réges- régen elindultunk a megismerés göröngyös, buktatókkal nehezített útján.
Mentünk szabad akaratunk szerint, hol jó-hol rossz irányban, építve, rombolva, ott ahol megálltunk, időztünk.
Fejlődtünk, visszafejlődtünk, hittünk, tagadtunk, sírtunk, nevettünk, kényszeredetten, engedtük magunkat félre- vezetni, eljött az idő, keresztúthoz érkeztünk, döntenünk fontos, merre visz tovább az utunk, fogjuk egymás kezét és a jó Istenét vagy megyünk tovább a pokolba, ott tárt karokkal várnak, mindenkit!
Én döntöttem, megyek a szeretet ösvényén együtt Istenemmel, hiszem, velem tartasz, kérem, add a kezed!

 

 

Átalakulás!

Hiszek Istenben, önmagamban, bennem van az Isteni rész, Jézus pedig állandó társam, mesterem, nem aggódom nincs miért, lehet, hogy nincs semmim, amit birtoklok, de mégis megvan minden, amire szükségem van és lesz!
Állok a puszta közepén, behunyom szemeimet, érzem a föld és az univerzum rezgését, lüktetését, egyek vagyunk, egyet akarunk az életet, kinyitom szemeimet, már vannak társaim!

 

 

 

 

Markáns arc…

Nem ismertelek személyesen, de már úgymond figyeltelek, láttalak és kíváncsi voltam rád, most itt voltál!
Az arcod nekem görögös, markáns a jó értelemben, amit mondasz, azok a gondolatok visszaköszönnek, ismerősek, talán van egyezőség, talán?
Nem tolakszom, valószínűsítem, keresni foglak, igen!


 

 

 

Add önmagad!

Kedvesem, legyél az, aki vagy, ne akarj más lenni, add önmagad tisztán, makulátlanul, beszélj, állj szóba az Én-el és győzd le, a szíved szeretetével.
Ha eddig tévúton jártál, lásd be, felszabadultan mond ki, idézd meg a szerelmet, olyan szendén, szégyenlősen, szeresd a tested, mond, úgy nem tud szeretni senki, ahogy te, holnap megérkezik az, akit vártál!

 

 

 

 

Hideg valóság!

A test fázik, a lélek didereg, keresi a megoldást, kutatja, lent-fent, ráébred belül, a tükör torz valóság, azt mutatja, ami nem üdvözítő, számunkra, de mi teremtettük, létrehoztuk, ott ahol a gondolat megfogant, ugyan itt szüntetjük meg!
Az új magot már elültettük, szeretettel gondozzuk mi ketten az „anyával”közösen, felneveljük felelősséggel a jövőnket!

 

 

2012.december.21.

Kíváncsiság kerít mindenkit hatalmába, van, akit negatív van, akit pozitív irányban, gyorsulónak tűnő idő, óra, nap, hónap, év, magasabb rezgés, nyitottság a spirituális, lelki történések iránt!
Tudatos, megérzések figyelése, beszélgetni a saját belső szellemünkkel és a (DNS) sejtjeinkkel, rendezni gondolatainkat, pozitív irányban, elengedni a karmát, kiszabadítani az anyag-világ béklyóiból, bilincseiből szellemünket.
Tudatosan együttműködni a föld-anyával és rendezni viszonyunkat embertársainkkal, visszatérni a szeretet birodalmába, tudatosan, kézen fogva, tiszta szívvel, nekem ez 2012.december.21. üzenete, sok sikert nekünk!

 

 

 

Karácsony!

Ünneplem Mesterem születésnapját, mindig példakép voltál, vagy, az életemben, bennem vagy a szívem közepén, egész évben merítek belőled.
Tanulok tőled folyamatosan, hitet, türelmet, alázatot, tiszta önzetlen szeretetet, Isten éltessen, Jézus Krisztus!

 

 

Ma 2012.december.21. péntek!

Igen valóban ma dől el a szívünkben, mi az, amit lezárunk, és mit szeretnénk megvalósítani a jövőben!
Rajtunk múlik, hogy az egónk vagy a belső szellemünk szerint éljük tovább földi életünk.
Szeretnék egy olyan világot ahol a szeretet uralkodik, nincsenek alá-fölé rendeltek csak emberek vannak, olyan emberek, akik együtt élnek a természettel, a fátyolon túli társakkal, a mindenséggel, a jó Istennel!

 

 

Kis-karácsony!

A fát körülálljuk, mindannyian,
a díszeket kézzel készítettük, együtt,
gyümölcsök a kertben teremtek.
A fa alatt tudás van, könyvekben,
és nézd egy kosár, telis-tele szeretettel.
Csillog a szemünk, öleljük egymást,
szívünk hálás, mert ma megkaptunk mindent, amit kívántunk.
Ételt-, italt, minden földi jót, köszönjük Jézuska, hogy bennünk élsz.
Legyen mindenkinek ily csodás karácsonya!

 

 

 

Leánykérés!

Titokban vártuk, bizalommal, reménykedtünk majd most, igen most karácsonykor, ahogy igazi férfihoz, lovaghoz illik, féltérdre ereszkedve, megtörtént.
Mindenki örömére a lelkek összebújtak, mert nem a szó és papír látszatra van, hanem a szívek dalolnak, mennyei szimfóniát, szeretlek!

 

 

 

A”lépcső"…

Egyenként nem kettőt lépve, fokozatosan, mert ha botlás, akkor vissza, és újra kezdheted, mert tanulod, amíg nem tudod!
Lassan, lépésről-lépésre szabad haladni, mert a sürgetés meghosszabbítja a tapasztalást, az érés fokozatos, átmegy a sziklán, a rohanás visszacsapódik és elterül, helyben marad!
Apró megfontolt gondolatok emelik a lépést, kíváncsiság visz előre a végtelenbe!

 

 

Az új-évre!

Mi változik egy nap múlva, minden, és minden nap új csodák várnak,
a régi már nem a tiéd, eldobtad, keresd, mert van új, tanulj igazat,
tanuld a szeretetet, szeress minden élőlényt, szíveddel, nézz be oda, mindennap.
Ott a családod a nagybetűs családod, együtt a mindenség, érzed a meleget, otthon vagy, megérkeztél.
Holnap nem az óévnek van vége és nem kezdődik semmilyen újév csak egy új nap, ami olyan lesz, amit szeretnél, szívből igazán!

Szeretettel mindenkinek!
Korponay Ferenc

 

 

 

 

 

Eddigiek!

A végtelenbe nem folyik az idő, csak minden megújul, megtisztul.
Mostani létem kevés futott másodpercei mindig tanítottak, ha valami történik velem, körülöttem, kérdezem, miért?
A választ megkapom, fejlődésem göröngyös útjait járom, a hibákért csak önmagam okolhatom, a sikerben pedig Istenemet szolgálom.
Gondolataim cikáznak mi a célom, merre tartok, elindultam, tetteim tükröt játszanak, nem tarthatok visszafelé, mert az utam előre mutat, hosszú utat tettem még hosszabbra készülök itt, veled!

 

 

 

Bolondokháza?...

Nehéz megmondani mi ez vízió, álom vagy valóság, döntse el vagy eldönti, aki túléli.
A hadgyakorlat megkezdődött egy nappal annak előtte, pedig tiltott, nincs pénz semmire, sír a nép, de ünnepel, ünnepli a saját temetését!
Ma aznap már kora délután úgy érzem, magam mintha háborúba lennék, aknavetők, sorozatvetők, ágyúk hangja hallatszik, este már szinte folyamatosan, a házi állatok félnek, remegnek, nem értik, én sem!
Lehet, hogy hallucinálok, én, a többi normális, szól a rádió, egy őrült az autópályán szembe megy a forgalommal, hogy-hogy egy, mindenki szembe jön velem!
Diliházba tévedtem, keresem az orvost, de nem tudok rájönni hol, lehet és kit is kell keresni?
Ha az elején vagyunk mi lesz később, most múlt este tíz óra az ördög már készül!
„Fagyos lesz a föld, menekülj, amíg nem késő”!

2012.december.31.22.05…

 

 

 

 

Hangulatváltozás!

A népi mondás mondja, minden rossz után jó következik,
régóta tart ez a letargikus hangulat, itt az ideje a változásnak,
a népmese szerint:” jó tett helyébe, jót sose várj” ez egy negatív világ kisugárzása, ezredéves berögződés, amit most fogunk megváltoztatni.
Nehezen hisszük el, hogy megváltoztatható a megdermedt látszat valóság, de igen higgyük el, csak mi változhatunk, velünk együtt a világunk!

 

 

 

Tömött valóság!

Sikerült, teletömtem, degeszre, most már az a célom, hogy fialjon.
De sajnos elszegényedtek azok, akiktől még el lehetett venni,
most mit tegyek?
Vigyem a „Tell” hazájába, talán egy részét, harmadát, ott a többi fehérgallérosé is, jó helyen lesz.
A többit a gyógyításomra használom, már negyven tavasz után rám fér, egy nagyjavítás, valószínű alkatrészeket is kell cserélni, sokba lesz.
Igen majd el felejtettem, pár milliócskából építettem egy kriptát, hogy ott is nyugodtan pihenjek, most már szerencsére van olyan szolgáltatás, ha netalán itt hagyom, ezt az árnyékvilágot a gyászmenet megáll a bank előtt és felvehetek kézpénzt, hogy odaát is legyen zsebpénzem.
Viszlát, a pokolban, Lucifer legyen veletek!

 

 


Álmok útján!

Hirtelen sötétség lett, elment a fény, az volt bennem, hogy ilyenkor becsukni a szemeket és imádkozni.
Változást jelent, kapcsolat a tudatalatti mélységével, meglátni az igazat, a sötétet fény követi, régen várt megújulás, amit várunk, de mégis nehéz elfogadni, befogadni, azért mert ragaszkodunk a régihez, félünk befogadni az újat, pedig meg kell tenni, itt van, nekem is!
Elveszett a pénztárcám, pénzzel együtt, valaminek vége, lázasan keresem, nem találom, még ott megfogalmazódik bennem, az álmomban, újra kell kezdenem, mindent elölről, tudom, érzem, az álmok előre vetítik a jövőt!

 

 

 

 

Lassú emelkedett rezgés…

Egyszer türelmetlen, másszor türelmes, csitítani kell, odább lökni,
Az elme már csak ilyen, keres, föladja, a végsőkig kitart, és megtalálja!
Végül előre lép, nem jó sokáig az unalomban totyorogni, fortyog, izzik, a megoldás sarkalja, születnek gondolatok, csak nemes érzések, hisz a cél az, szárnyalni a realitással karöltve, sokszor nélküle, a nélküle mutatja, merre van a végtelen, cél!

 

 

 

Az írás!

 Használom a modern világ eszközeit, szerintem szükséges rossz,
kell a számítógép, tanulás, honlapszerkesztés, információ miatt.
De a kézírás, a könyv nekem a csúcs, szentírás, amikor formálom a betűket, szárnyalnak a gondolataim, mert a betűim egyediek, mint minden más, a könyvnek illata van, semmihez nem hasonlítható, örömet okoz, kell, mint a víz, fény, levegő!
Lehet, hogy ez csodabogár számba megy, ma már, nem baj, maradok maradi, a mai korban őrzöm a számomra értékes értéket!

 

 


 Cikázó gondolatok!

Nagyon nagy  felelősség, a gondolatainkkal teremteni, mert hamar itt van, amit nem akarok.
Még csak ízlelgetem, valóban működik, kételkedem, hiszem is, nem is, valóban Isteni rész van bennünk, hiszem, Jézus mondja, a hiteddel mindent elérhetsz.
Itt kísérletezgetni nem szabad, ez kőkemény felelősség, vállalom, kezdem!

 

 



Ha baj ért, magadat vizsgáld, ne másokat, ők csak megtették azt, amit te teremtettél!

 

 

 

Dicséret!

Kellemes meleg simogató barna szín,
talán indián bronz, esetleg kreol,
netán kellemes keverék, igazán kellemes.
Az illata semmihez nem hasonlítható,
tartós, lágy, füstös, mint aki sokat melegedett a tábortűznél.
Ízében keverednek a fűszerek, évszázadok, avagy évezredekhez tapadt különböző néphagyományok, csodálatos aromák!
Fellebben a fátyol, jó étvágyat, finom itókát, kívánok az elkészült házi szalonnához!

 

 

 

Tanulni!

Izgat, kíváncsi vagyok, minden szinten figyelni, elgondolkodni, véleményezni, számomra ez az iskola, most már nem nyűg, nincs türelmetlen kényszer, mi hamarabb vége legyen!
Nem hajt a titulus, oklevél, grémium adta visszavonható diploma, csak a tudás, megszerezhető, átadható, bennem érlelődő csodálatos tudás a fontos, így az út elején.
Ez a vonzás törvénye, napról-napra többet ad, salaktalanul, jól érzem magam, hamar elrepül, kezdődik majd egy másik, holnap, örömmel!

 

 

Belső utazás!

Meditációs légzés, ki-be, hangtál hangja, mantra, így együtt, minden pulzál, megolvad az idő, eltűnik, apám szólít, fiam feloldom a gének átadott üzeneteit!
Tiszta volt kapcsolat, ne haragudj rám, nekem korai volt, éretlen még, majd eljő az idő!
Feloldódott az oldatlan megrekedt gondolat, már nem dolgozik, letisztult hideg, fehér, havas táj, mégis meleg a szív!

 

 

Szeretet síkok!

Ő az életet adó anya, úgy szeretjük, ahogy mást nem.
Apát is másként szeretjük, tudjuk, lányok és fiuk.
Nagyanyák- nagyapák ők mások, az élet tükrei, úgy tűnnek mintha mindig ilyenek lettek volna, a megmentő szeretettek.
Nagy szerelmek, egy szerelem igazi, igazi?
Jönnek az élet értelmei, a gyerekeink, óvni, védeni egy életen keresztül, még tovább!
Unokák már más kategória, még nem tudhatom, mások mondják nagy érzés.
Lehetséges déd, ük, ritkán manapság, és jő a fordított helyzet az öregszülők, akik jobb esetben újra szeretetre méltó gyerekek.
Igazán nagydolgot csak szeretettel adhatunk egymásnak!




Adni!

Csak szívből, önzetlenül, elvárások nélkül adj!
Nincs mérlegelés, a jót add, a maradék mindenből csak alamizsna, az igaz ember olyat ad, amit ő is elfogad.
Nem vagyok különb nálad, ma én adok neked, holnap fordítva, te adsz nekem vagy másnak.
Az életkerék forog, egyszer így másszor úgy, mindig egymás szemébe kell néznünk és mondjuk, adok neked!

 

 

 

Földi játszmák!

A földi civilizáció jelen időszakában, ha ezt annak lehet nevezni, akkor, amikor ki írtunk magunk mellől minden élőlényt és szennyezzük gátlástalanul a szülő-földünket játszmákban élünk!
Játszmákat hozunk létre azért, hogy bizonyítsuk egymásnak magasabbrendűségünket, egymás ellen.
Titulusokat, papírokat gyártunk, ami nem ér semmit tudás nélkül!
Az eddigi fejlődés és a napjainkban látható történések egyértelműen bizonyítják rendellenes utunkat!
Most olyan játszmát kell megvalósítani, ami ősidők óta bennünk velünk, van, elnyomtuk, hogy miért, most ne keressük, ez a játszma véresen komoly, itt a továbblépés, a föld és a létünk a tét!
Tudni fontos mindenkinek mit gondol és tesz, mert az lesz a jövője!

 

 

 

Nagyvárosi szilánkok!

Régen a vár védte, így lett város, így védekeztek a támadások ellen,
ma minden zsúfolt, tömegek, szmog.
Sok csinos arc, más-más emberek, egykedvűek, fásultak, taposó malomban élnek.
A hajlék nélküliek sokan vannak, tettek önmagukért.
Fiatal, koros városi ember egyaránt segítőkész, ha kérdéssel fordulok, hozzá azonnal segít, nehezen vagy semennyire nem lelhető a szeretet, inkább számomra rideg világ, az emberek fáradt szemében halványan látni a lángot, hiányzik nekik is valami, valaki, lesz még?

 

 


Van remény!

Van, ragyog a szemed, még fiatal vagy, de lélekben tapasztalt, szíved a helyén van.
Nem hagyod el hazád, mint sok honfitársad, akik a Kánaán helyett vér-verejtékkel, meghasonlott tudattal, megszerzett izzó javakat birtokolnak.
Te tisztában vagy magaddal, célod a megélhetés, tisztességes megélhetés, itt-hon nem másutt, te tudod, hogy együtt legyőzzük a gonoszt!



Hajnali morzsák!

Ki önmagát vezeti, korán kel s fekszik,
nincs lustálkodás, nem vezényszóra ébred.
Szeretet, tenni akarás vezérli, kemény és következetes
a munkájában, tudja, hogy mindenért dolgozni kell,
szigorúan másoktól is elvárja.
Nem kérész életű javakat teremt, nem a mának él,
hanem a mostban tesz, követője kevés.
Fokozatosan belül építkezik, ez által változik a külső világa,
Nem akar senkit megváltoztatni, mégis mindenki változik körülötte.
Célja megismerés a közös úton!

 

 

Szétszórt időmorzsák…

Azt mondta ne féljek, csak fogjam a kezét,
nem félek, bízom benne, rágondolni annyi
mint a megtalált végtelen idő.
Elkezdődött valamikor rég, még nem tudtam mi-miért, mutatta araszolva néha elbillenve, merre, mindig visszatalálva a helyes résbe.
Érzem, de időtlenül, erősödik, mutatja, talán picit kételkedem, ha a logikát gondolom, működik, hihetetlen, még túlmutat az elérhetetlenen.
Kezdődik, nincs kezdete-vége, megmutatta, bizonyította, az eredmény lassan látható, érezhető, majd beszélgetünk!


Végtelen vágy…

Keressük, feladjuk, újra meg újra kezdjük és ez így megy, amíg nincs meg.
Lecsendesedik az „Én” kitárul a szív, türelmesen vár és dolgozik,
szeretetet sugároz minden felé és lassan látni kezd, érzi, amire nincs
szüksége, elveti!
Zeng, zúg, morajlik, tombol a természet, örül az életnek, megújul, hitet küld
a csüggedőnek, mert benne van a mag, életre van ítélve.
Dolgozik a vágy, megteremti mindazokat, amit szeretnénk, boldogságot!


 

Kis lépések!

Araszolva, de megyünk, mindennap érkezik valami, valaki, tanít, előre visz, a nekünk nem tetsző negatívnak tűnő dolog is.
A lecke mindig menetrend szerint megérkezik, azért, hogy lehetőséget adjon a továbblépésre, izgalmas, kellemes drukk, tanulni vágyás vezérel a földi úton!
Beszélgetek a növényekkel, tárgyakkal, szobával, házzal ahol dolgozom, élek, mindegyiknek kisugárzása van, olyan amilyennek szeretném, segítenek nekem, én szolgálom őket, ők engem!

 

 

Szállj gondolat!

Szállj-szállj építő gondolat, messzire-közelre, mindenfelé, nagy szükség van rád, támad, a gonosz nem lankad, kapaszkodik vért szív, csápjai keresik az áldozatot, lecsap!
Mámorban úszik, a véres pénz szaga részegíti, megtorpan, valami megállította, nem tud lépni sem a szeretet áll előtte, ölelésre nyújtja számtalan karjait, nincs ellenállás!
Hiszem így győzzük le azt, amit még álmodni sem mertünk, a gondolatainkkal!

 


 

 

 

 













 

 

 

 

 

 

 

 









 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 70
Tegnapi: 318
Heti: 807
Havi: 8 451
Össz.: 1 271 802
Oldal: Szösszenetek az Életről Ma!
Tibeti gyógyászat - © 2008 - 2017 - tibetigyogyaszat.hupont.hu