A Sorsunk!
Fortuna Imperatrix Mundi
„Fortúna mellett szép az út, könnyű sor az élet.
Szíve, ha érted lángra gyúlt, rád hoz minden szépet.
Ám ha egyszer másra néz, mást fog át karja, rád tör menten minden vész,
gyűlik baj a bajra.”
(Carmina Burana-Fortune Plango Vulnera)
A mostani világunk folyamatos átalakulás alatt áll, ha eljutunk a tudati fejlődés azon szintjeire, amelyek az Isteni átalakulást szolgálják, megérezzük azt, ami a dolgok mögött van.
A megérzéseink (intuíció) ha figyelünk, értesítenek bennünket a várható történésekről a belső világunk által teremtett külső valóságról.
Tudati elvárásaink döntően befolyásolják jelenvilágunk eseményeit!
Aki érzi, hogy változik minden vele együtt önmaga, már elengedte a javak hajszolását mindig csak annyit akar, amennyire szüksége van összhangban a földdel, a sorsát éli az Isteni harmóniában, szolgálva egy hatalmas tervet.
Az emberi létforma egy kapu, amelyen csak átlépni kell, az ember semmit nem tarthat meg önmagának.
A másokért tevés örök misztériumában oldódik fel, hogy sorsa valóban boldog lehessen.
Uralkodni már nem a világon, csak önmaga világán akar.
Akarata valójában nem a sajátja, hanem az Isteni akarat, amely teljes önátadásban a világ rendjét szolgálja, őrzi és védi.
Eljut odáig, hogy a dolgokat kívülről szemlélje, nagyon nehéz, mert az élet állít nehéz helyzeteket nem egyenes vonalban haladunk, hanem cikk-cakkban, van, olyan nap úgy érezzük nem történt semmi, pedig akkor vannak sorsfordító események.
Türelem kell, de hatalmas, önmagunkat kell elsősorban legyőznünk, nem ítélkezhetünk, mert látszólag sokan ellenünk tesznek, azért, hogy mi abból is tanuljunk.
Korponay Ferenc
„Árva csónak, árva sors,
hol jutsz boldog révhez?
Fortúnával vándorolsz,
életed majd szép lesz.
Vénusz vár még ezután
kinccsel, fénnyel téged,
és Fortúna oldalán
többé bú nem érhet.
Boldog élet útja vár:
ifjú szívvel járom.
Messze száll el mind a bú:
békességgel várom.
Fortúnával maradok,
utam ő kísérje,
tőle nyerjek pihenést,
boldog sorsot végre.”
(Carmina Burana-Estuans Interius)