A Boldogság!
„Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz, hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli.
A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenhetetlen, megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja.
Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.”
(Seneca)
Mi a boldogság? Sok minden, boldogok vagyunk, ha sikerültek a vizsgáink, ha szerelmesek vagyunk, ha siker élményeink vannak, gyerekünk, unokánk születik, ha meggyógyulunk a betegségből, egyszóval, számtalan helyzetben.
A boldog ember gondtalan, és egyben gondolatlan is.
Nem érez késztetést, hogy boldogságát megmagyarázza, érvekkel alátámassza, vagy annak okait megragadja, mert gyakran nincs is semmi különösebb oka.
A boldogság belülről fakad, legbenső önvalónkból, valódi énünkből.
Csak az az ember boldogtalan, aki az akar lenni, az élet boldogságra kárhoztatott.
Amikor az emberi gondolkodás, maga az emberi elme megy tévútra, figyelmét hagyja elterelni a belső létállapotról, ekkor merülnek fel a kétségek, mert valamilyen feltételhez köti a boldogságát, nem engedvén, hogy csak úgy boldog legyen.
A legtöbb ember keresi a külső okot, gátat, annak csapdájában vergődik.
Nem figyel belülre, pedig ott az igazság a benső békességben, ahol csak öröm van és nincs fájdalom.
A külső dolgok szükségszerűen elveszhetnek és el is vesznek, de a benső elveszíthetetlen, a sorsa minden embernek az, ahogy Hermész Triszmegisztosz mondja: idővel „magára ismerjen és józan legyen.”
Mindig figyelnünk kell belső érzéseinkre ezt is tanulni kell, mint mindent, ha ezt megtanuljuk, akkor találjuk meg az igazi Boldogságot, önmagunkban!
Korponay Ferenc
Az öröm!
Talán sok mindennek lehet örülni, de a legszebb öröm, érzés, egymásnak, az anyagi javak, test, lélekromboló semmit mondó világán, ha túljutunk, ott kezdődik minden!
Az apró ajándék, kézzel készített tárgy, egy szál virág, többet mond mindennél, társunkat megölelni, simogatni, óvni a szemébe nézni, kimondani, szeretlek ez már az öröm.
Az igaz szerelem a testi vágyak, adok, kapok beteljesülése pedig a csúcs, akik átélik, megtalálják mindenre a megoldást, földi életükben!
Elsősorban szellemi lények vagyunk, de földi testben élünk, tanulunk, az öröm, boldogság része földi létünknek, rajtunk áll megteremtése!
Korponay Ferenc
Hajnali részegség
„Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalban hazamennek,
fényes kőrútjain a végtelennek.”
Kosztolányi Dezső